Az Oscar díj, ha nem is lesz meg, újabb remekművel bővült a magyar filmes repertoár. 

Akik maradtak egymásra találtak, mert ott és akkor ez jelentette a túlélést a túlélőknek. A II. világháború után Aladár családját gyászolja, Klára pedig szüleit várja haza mindhiába. Ellentmondásos kapcsolatba keverednek egy korban, ahol nehezen viselik az ellentmondásokat és azok következményekkel járnak. Az Örök tél című magyar film jutott eszembe, ahol szintén elítélhető emberi kapcsolat volt a menekvés a kilátástalanságból. A film kimérten és tömören meséli el a történetet. A szívritmus nem igazán emelkedik meg, így minden drámai túlzástól mentesen éljük át a főszereplők élményét a magánytól a kötődésen át, a soron következő emberi érzésig. A hangulat korhű és nyomasztó, a zene andalító, a színészek egytől egyig szerethetőek. Tóth Barnabás filmjében az a legjobb, hogy természetességgel árad belőle szeretet és mikor baj van, vagy túlbillennénk, akkor is rezzenéstelen marad. Remélem ezen erénye segíti majd az Oscar versenyben, mert úgy érzem a Napszálltánál jóval megérdemeltebben indul. Leírom azt is, hogy most nem látom az esélyt a díjra, mert átütés számomra nem volt, aztán majd visszahivatkozhatok remélem tévedtem. A Susotás romantikus volt amitől szerelembe lehet esni, az Akik maradtak pedig olyan, hogy a néző is azt kívánja, nyúljon meg a pillanat, ne változzon semmi, had maradjak még. Egy újabb film amire büszkék lehetünk.

ELŐZETES:

POSZTEREK: