A Netflix új sci-fi filmje üdítő élmény, de csupán azért, mert idén nincs másik hasonló.

George Clooney rendezte és egyben a főszerepet is lenyomja ebben az ambiciózus, de felemásra sikeredett sci-fiben. Az események két szálon futnak. A Föld a végét járja és tudós főhősünk súlyos beteg is ráadásul, ezért egyedül ott marad egy Északi-sarkkörön található bázison miután azt evakuálták. Az űrben egy csapat űrhajós mit sem sejtve a földi apokalipszisről, hazafele utazik, miután megjártak egy lakható idegen bolygót és hozzák a jó hírt, hogy lehet másik otthonunk. A kapcsolat megszakad a két történetszál között és mindenki a helyreállításon dolgozik. A film titokzatossága egyik fő erénye, mert annyi izgalmas dolog történik mindenhol, mégsem látjuk, sőt nem is igazán beszélünk róla. A karakterek viszont szépen bontakoznak kifele, de a körítés némileg bagatell. A film plakátja eleve lelő egy fordulatot, amit egy Reszkessetek betörők szintű abszurd szituációval vezetnek fel, kapásból az elején elveszítve engem a beleélés lehetőségétől. A sarkvidéki túra még rátesz erre a képtelenségre egy lapáttal. Mindkettő szükséges elem, az egyik azért kellett, hogy ne fulladjon némaságba, a másik meg, hogy ne fulladjon unalomba a történet magányosabb része. A komor földi világ szöges ellentéte az űrhajó, ahol a Mentőexpedícióhoz hasonló komédiás hangulat uralkodik. A kettő váltakozása és az izgalmas alapfelállás végül elvisz a film végére ami ügyesen kárpótol mindenért, magyarázatot ad néhány dologra és nyitva hagy kérdéseket. Az egész szépen van kivitelezve, így az Ad Astra-hoz hasonló felemás érzetet keltett bennem, de ilyen sci-fi nekem mindig jöhet. 

ELŐZETES:

POSZTEREK: