Spike Lee új filmje van annyira jó, hogy pandémia nélkül, elfért volna a mozikban egy hétre a Netflix premier előtt. 

Érdekes egybeesés, hogy a világsajtó az amerikai helyzettel és a rasszizmus kérdéskörével van tele, erre jön egy Spike Lee film, ami egyéb körülmények között is kiáltvány lenne a feketék hátrányos helyzetéről. Igaz történetről ezúttal nincs szó, mint a BlaKkKlansman esetében, ellenben nagyon frappáns a megoldása. Hosszú évek múltán veteránok térnek vissza Vietnám dzsungelébe, hogy elesett bajtársuk maradványait megkeressék. A dolognak van egy akció-kalandfilm alapja, amit nem először lát az ember, de mindez a vietnámi háború napjainkban is érzékelhető vonzatával és az afroamerikaik elnyomott helyzetével megfűszerezve. Az izgalmas fikcionális történet, valós kérdésköröket jár körbe, remek karakterekkel elmesélve, ahol a hősök belsője nem egyértelműen fekete vagy fehér. Élen Delroy Lindo emberével és alakításával. Üdvözítő az is, hogy a kaland alapjául szolgáló visszaemlékezések folyamatosan vannak adagolva és rendkívül röviden, azaz a történet a mostra fókuszál igazán. A kimenetel kiszámíthatatlan és vérfürdőtől sem mentes. A fekete jogokért küzdő személyekre történő emlékezés most sem marad el és ennek visszafogott elhelyezésére sem törekedtek, ezért is írtam fentebb a kiáltvány kifejezést. Spike Lee filmjeit joint-nak nevezi, ami ha valóban a marihuánás cigarettára utal, akkor itt egy ügyesen összesodort keverékről van szó. Kiből mit hoz ki az más kérdés, hiszen egy magyar néző kevésbé tudja átérezni, mind az USA-n belüli politikai feszültségeket, mind az afroamerikaiak helyzetét, és a vietnámi háború lenyomatát az emberekben és bajtársakban. De egyfajta megközelítést kapunk a Netflixen Az 5 bajtárstól, ami szerintem csak a járvány miatt nem kapta meg a szokásos, szűkített, mozis debütálás lehetőségét.

ELŐZETES:

POSZTEREK: