Idén is pazar szórakoztatásban volt részünk a Savaria Szimfonikus Zenekar jóvoltából. Kapásból egy Star Trek egyveleggel indult a műsor, ez érdekelt a legjobban a meglebegtetett műsorból és sajnáltam, hogy az új Trek filmek zenéje kimaradt, de így legalább maradt másik alkalomra mit várni. Sci-fiből huszárvágással fantasy, Howard Shore Hobbit egyveleg, ami Gyűrűk Ura egyvelegnek is betudható mert sok a hasonló zenei téma, és bármelyik hidegrázós élőben. Aztán jöttek az énekes betétdalok a Blues Brothes és James Bond Spectre filmekből, továbbá tisztelgés a magyar válogatott előtt a Menekülés a Győzelembe filmzenével. Itt nem is a zenén volt a hangsúly hanem a hozzá vágott videón, amiben a filmet vegyítették az EB-s magyar szerepléssel, Király Gábor védéseit és a magyar gólokat Max von Sydow által alakított náci tiszt értetlenkedő és elégedetlen arca koronázta.

Kíváncsi voltam a Bud Spencer részre, és végül az est csúcspontjának tartom. Kiváló felvezetés a legismertebb dallamokkal és ütős, sírva nevetős zárás. Szerencsére fent is van a you tube-on, hihetetlen merész, és emlékezetes:

Majd bejelentették, hogy az utolsó darab jön, és szomorkodtam, hogy nincs Hans Zimmer. A záró tételen kívül még semmit sem játszottak kétszer, és most megtörték a csendet, és milyen jól tették, a Karib-tenger kalózai annyira egyedi és egy a filmzenével, akárcsak a minden évet záró Star Wars. Hiába a Csillagok Háborúja szerelem, Nekem filmzenében Hans Zimmer az ász.

Ismét színes, kreatív, szórakoztató, kihagyhatatlan helyi esemény volt, aki lemaradt jövőre ne tegye, mert évről évre olyan élményt ad a Savaria Szimfonikus Zenekar és Pejtsik Péter karmester amire évről évre annyit lehet csak mondani, köszönöm, le a kalappal!