Wéber Kata és Mundruczó Kornél páratlan filmet hoztak, a hazai mozik helyett, ezúttal a Netflixre. 

A páratlan jelző szó szerint értendő, de javarészt a film első etapjára vonatkozik, ami rendkívül megterhelő élmény. Aki olvasott róla tudja, és jómagam is felkészültem egy hosszas szülésre, aminek tragédia a vége. Filmekben megannyi szülés részese lehetett az ember, voltak viccesek, voltak meghatóak és akadtak rendkívül véráztatta megoldások is, de ennyire intim és átfogó biztosan nem. Mind a vágás nélküli megoldás mind a színészek elkötelezettsége, hogy kispapait és kismamait beleadnak, valami elképesztően realisztikus dolgot hozott létre, ami képes jóval túlmutatni az elcsépelt 'micsoda boldogság' érzelmi színvonalon. Emlékszem az első gyermekem születése előtt pár hónappal úgy jöttem ki a moziból a Várandósok című filmről, mintha egy vödör vizet borítottak volna a nyakamba, így gyanítom a Pieces of a Woman esetében a film elején távoztam volna a moziteremből. Óva intek minden gyerekvállalás közelében álló nézőt, és jelzem, hogy ez a film ott lesz a Netflixen később is. Az egyedi látásmód és témaválasztás a Fehér Istennél és Jupiter Holdjánál is már magukénak tudhatták az alkotót, akárcsak a magas színvonalat, a mentességet minden kommersz elképzeléstől. Ezúttal még Martin Scorsese is beszállt a projektbe, ráadásként a neves Howard Shore szerzett a zenéjét. Egyik központi téma és nyilván az én agyam is az első pillanattól elkezdett kattogni az otthonszülés ellentmondásosságáról, de alapvetően a veszteség feldogozás a hangsúlyosabb.  A tragédiát követő néhány hónapot nem mindennapi megoldással tárják szemünk elé. A felmerülő problémákból csupán csepegtetve láthatunk részleteket, minden kulcsfontosságú, de szükségtelen túlragozni, ellenben az érzelmi kemény összecsapások, amik maradandó élethelyzetekre fókuszálnak nagyon is hangsúlyosak. Vanessa Kirby karaktere csendben befordulós, Shia LeBeouf vehemens, a mama jót akar és tökéletesen bemutatásra kerül, hogy mennyire nehéz a helyzet, így a film is nehéz lesz, amiből talán a vége fele enged némileg. A zárás két felvonásos, amelyből az egyik teljesen amerikai filmes, a másik pedig már-már művészfilmes, fura a kontrasztosság ami talán végig ott lebegett a játékidő alatt, de vétek lett volna bármelyik oldal hanyagolása. Tengerentúli film, külföldi színészekkel, idegen nyelven, a legnagyobb amerikai média szolgáltató kínálatában, még a címe sem lett lefordítva, de én az eddigi híreket is büszkeséggel olvastam, illetve most hogy láthattam oltári büszke vagyok erre a hazai filmre. 

ELŐZETES:

POSZTER: