A Lunaria: Kaland a Holdon című film üde neon színfolt a Netflix animációs kínálatában. 

Utoljára a Klaus esetében döbbentem le, hogy micsoda remek animációs filmet is tud prezentálni a Netflix. A Lunaria: Kaland a Holdon pedig lazán hozza legjobb animációs stúdió, a Pixar színvonalát. Szeretem a gyerekek lelki világával foglalkozó, mélyebb tartalommal bíró meséket. Felnőttként szerintem jóval élvezhetőbb, mint egy sima jó és rossz meg királylány történetek. A Lunariában családi dráma van és ennek a feldolgozása gyanánt főhősünk Fei Fei egy kínai folklór legenda létezését igyekszik bebizonyítani. Elrepül a Holdra. Itt kicsit megtört számomra a teljes összkép, hiszen egy egészen hétköznapi környezetből és szituációból megmosolyogtatóan belecsöppenünk valami eszméletlen meseszerűbe. A Holdbéli táj feledteti kétkedésem, nagyon extra, minimalista neonfényű, azt olvastam a Pink Floyd The Dark side of the Moon lemezborítója ihlette. A film vizualitása pazar, egyértelműen a mozis nagyvászon még nagyobb élményt nyújtott volna. Másik nagy fegyvere a musical stílus, tehát a szereplők dalbetétekkel mesélnek érzéseikről. Néha túl diszkósra veszik a figurát és messze is vannak a Disney agyban ragadó filmzenéitől, mégis nagyon kellemes hangulatot teremtenek. Könnyekkel én ezúttal nem küszködtem, ez is jelzi, hogy a Pixar nagyok szintjét nem éri el, de miután meggyőződtem, hogy igencsak közel repül hozzájuk, szívesen mutatom majd meg a gyerekeimnek. Üde neon színfolt a Netflix animációs film kínálatában. 

 ELŐZETES:

POSZTEREK: