A Netflix új vígjátéka elhozza az idén elmaradt dalverseny hangulatát, két órába sűrítve. 

Az Eurovíziós Dalfesztivál és egyébként a TV-s show műsorok nem éppen tartoznak az érdeklődési körömbe, de tény, hogy ez a giga európai verseny szinte megkerülhetetlen. A Netflix el is készítette a hozzá a nagyon is passzoló filmet. A várakozásaim ellenére és döcögős kezdettel, a végére kellemes élményt nyújtott. A nem túl népes Izland lelkes versenyzői bekerülnek a rendezvényre, pedig messze nem ők a legjobbak, még saját országuk indulói között sem. Ez a felállás adja a film nem túl erős vígjáték töltetét. A hozzá fűzött szerelmi- és családi történetetek, na meg nemzeti öntudat a végére magasztos finálét eredményez, ami érző európai szívet nem hagy érintetlenül. Mindez persze a jól bevált klisék segítségével működik igazán. Will Ferrell, mint majdnem egyedüli amerikai színész minden rossz érzés nélkül, izlandiként, viccet csinál az amerikai turistákból, ezzel erősítve azt, hogy ez a film, akár az Eurovízió műsora, például nekünk magyaroknak jobban be fog jönni, mint a tengerentúlon. A zenék fülbemászóak, a karakterek eltúlzottak, így semmi különbség nem érezhető ezen kitalált sztori és bármelyik év valódi versenye között. Természetesen egy videoklipszerű betétnél jókora adag eurovíziós meglepetésvendégeket is felvonultatnak, így aki igazán képben van az próbára teheti emlékezőképességét. Én a kameraállásból jöttem rá, hogy ezek valakik lehetnek, aztán a legkirívóbb bajnokot felismerve elismertem, hogy nem kell követni a dalfesztivált évről évre, akkor is megtalálja az embert. A hazaszeretetet és európai közösség érzetét igazi amerikai stílusban borítják a nyakunkban és nem tudtam ellenállni, hogy ne szeressem amit látok. Egy AWS beköszönéssel még jobban levettek volna a lábamról, de így is benyakaltam ezt az európai limonádét amerikai módra.  

ELŐZETES:

POSZTER: