Az Emma. ponttal a végén, megragadt abban a korban, amelyben a regény íródott.

A mozik fokozatosan nyitnak újra, de új film hiányában elmaradások pótlásának van itt az ideje. Jane Austen 1815-ös regényét 1996 után újból életre keltették filmen és bár előismeret nélkül láttam, nekem hiányzott belőle a frissesség. A korabeli ruhákba, nyelvezetbe és romantikus miliőbe el lehet merülni, de ennyire hosszasan azért megterhelő volt. Esti előadás esetében a szunyókálást is feltételeztem volna magamról. A lapleosztás, ki kibe szerelmes, egyértelmű pusztán az állítólagos környék állítólagos legjobb kerítőnője nincs tisztába a helyzettel, így a néző fordulat nélkül mondhatni hoppon marad. Feltételezésem, hogy az alapanyaghoz való hűség az oka, így viszont a feldolgozás értelmét vesztette. A szereposztás tekintetében is nagyon hiányzott a vibrálás a párok között, egyedül Mr. Woodhouse, azaz Bill Nighy karakterét tudtam igazán élvezni. A megtekintés körülménye ellenben javított a helyzeten. A hónapokon át tartó nagyvászonra való éhség csodaszép felvételekkel lett kiengesztelve. Számomra a nem is oly régen látott, és hasonló korban született regény alapján készült Kisasszonyok messze jobban elvarázsolt, mint EMMA. Szép film, de valahogy mégis üres, ponttal a végén.

ELŐZETES:

POSZTEREK: