A Végjáték árnyékában jutalomjátékot kap a barátságos Pókember, távol az otthonától, idegenben. 

Nem véletlen, hogy Pókember zárja hivatalosan a Bosszúállók Infinity Saga-nak keresztelt, 23 alkotásból álló filmgyűjteményét. A legértékesebb és legnépszerűbb képregény figura a világon, Tom Holland a Hazatérés óta egyértelműen remek választás (bár van akinek nem jön be), továbbá a Marvel óriási üzleti eredménye a megegyezése a Sony-val. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a legifjabb Bosszúálló. Az előbbieket meglovagolva a Végtelen háború és Végjáték fináléját követően, ismét sikeredett tökéletes történetet kitalálni Peter Parkernek. Kicsit talán még közel vagyunk Thanos legyőzéséhez, a Marvel telítettséget éreztem magamban, de a főhős gyermeki naivitását és a normális kontra hősi élet közti vívódását is sikeresen megragadva Pókember fejlődik és szintet lép. Az egyetlen zavaró tényezőnek én most kimondottan a gimis bandát éreztem, pont azt, ami a Hazatérésben rabul ejtett. A Peter Parker féle kötelező 'nem bírom megszólítani életem szerelmét' szituációk és eltúlzott tanár diák gegeknél szerintem túlcsordultunk. A teljes moziverzumot mellékszereplőként végigkísérő két karakter, Happy (John Favreau) és Nick Fury (Samuel L. Jackson) ellenben sziporkáznak. Fergetegesen. A gonoszok, az Elementárok első ránézésre a DC filmek giga szörnyeteges összecsapásai veszélyeit rejtették, de szerencsére ez a félelmem hamar elszállt. A legújabb Bosszúálló, Jake Gyllenhaal Mysterio karaktere pedig vegyes érzéseket hagy maga után, viszont szuperképessége kegyetlen látványos. Hova tovább? Természetesen a történetbeli lehetőségek korlátlanok, de Vasember, azaz Robert Downey Jr. az egész filmeposz főhőse és kabalája 3000 szeresen hiányzik. A Pókember: Idegenben első nekifutásra egy újabb nagyszabású Pókember- és Marvel film, de jobban belegondolva tökéletes lépés az ismeretlenbe.

ELŐZETESEK:

POSZTEREK: