A Szerelmesfilm 50 éve készült, de romantikája és egyedisége napjainkban is hatalmas filmélménnyel tud szolgálni.

A Szerelmesfilm pótlására, a készítésének 50.évfordulója alkalmából, Szombathelyen rendezett közönségtalálkozó adott okot. Minden bizonnyal a Savaria Mozi személyes invitálás nélkül soha az életben nem látom ezt a filmet Szabó Istvántól, hiszen heti több újdonság és a sorozatok térnyerése mellett, vajmi kevés idő jut lemaradások behozatalára. Jancsi (Bálint András) és Kata (Halász Judit) gyermekkoruk óta barátok és  kimondani vagy bevallani, hogy szerelmesek, ciki és rendszerellenes is lenne. Később ahányszor útjaik keresztezik egymást ők egymás karajaiban kötnek ki. A film legnagyobb ellentmondása számomra, életkoromból fakad. Igazán meg kell erőltetnem magam, hogy elhiggyem a Halász Judit néni, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, volt valaha fiatal. Nekem ő 'A' gyerekdalok. A Szerelmesfilm lazán megállja a helyét 2019-ben, főleg digitálisan felújítva. Játékideje és a régi filmekre jellemző lassúsága próbára teszi napjaink nézőjét, de az 'utolsó emlékem Magyarországról' jelenet esetében ez megfordul és katartikus élménnyé válik. Gyönyörű portré a szerelemről, több korosztályban, több élethelyzetben, szépségeivel és dilemmáival, fájdalmával. Túlmutat a kizárólag negédes romantikus filmen, mert könnyedén beazonosítható történelmei események kísérik főhőseinket, akik a szerelmen túl az emberi lelket és az emlékezés szépségeit is boncolgatják. Az olyan megoldások, mint az időben ugrálás, a szánkózós szeretkezés, a levélfelolvasás párbeszéd vagy a végeláthatatlan monológ egy snittben mesteri hangulatkeltő kreatív megoldások egy fél évszázaddal ezelőtti filmbe. Pislogás tenger, pislogás Budapest, pislogás Kata. Mitől marad az emlék éles, és mi marad homályos kérdéseket a film után is magammal cipelem. Óriási meglepetés számomra, valóban időtlen klasszikus egy időtlen témáról, a szerelemről. A Kaliforniai álom jutott eszembe, mint viszonyítási alap, természetesen a musical műfaji sajátosságok nélkül.

A közönségtalálkozó vendégei Bálint András, a Jancsit alakító színész és a szombathelyi állatorvos dr. Szamosfalvi András volt, aki a gyerek Jancsit alakította. A kérdések a Savaria Mozi nézőitől egyértelműen a szombathelyi Úrhoz szóltak. A legérdekesebb meséje, hogy több száz gyerekből választották ki őt, talán egyszer látta a filmet és a családjában nem is mindenki tud erről a filmszerepéről. A legjobb dolog a forgatásban az volt, hogy nem kellett iskolában járni. Bálint András elmondásaiból az fogott meg, hogy nem volt nehéz a forgatás, reggel ágyba bújtak Jutkával este meg kikeltek belőle. A legdrágább tétel a filmkészítésben maga a film ('kodak') volt, és a hosszú 'utolsó emlékem Magyarországról' monológot 16x próbálták el és 28x vették fel, melyet bár nem ő mond, de snitt miatt ott áll és hallgatja, minden egyes alakalommal. Egy héttel a Szász-Köbli alkotópáros, szintén szombathelyi, Apró mesék közönségtalálkozója után újabb nagyszerű mozis élménnyel gazdagodtam.

Egy kép a Savaria Mozi-ban rendezett közönségtalálkozóról:

 A közönségtalálkozó plakátja: