Szerencsére egy közönségtalálkozós premier keretében láthattam Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró társaságában az Apró meséket. Az filmélmény már ettől is emlékezetesebb, de személyes jelenlétük nélkül is az lett volna. Közvetlen az előadás után felvilágosítást kaptam mi is az a film noir azaz fekete film, így magabiztosan leírhatom, hogy egy film noir stílusú és újfent kiváló minőségű magyar filmmel gazdagodtunk. A II. világháborút követően a főhősünk nem éppen egyenes módon tengeti életét és maga fut bele a pofonba. Menekülnie kell, melynek során találkozik, a film noir stílussal velejáró, végzet asszonyával, a vetítésen szintén tiszteletét tevő Kerekes Vicával. Az Örök tél című TV-ben debütált alkotásuk végig a szemem előtt lebegett, majd a film utáni beszélgetésből nyilvánvalóvá vált a párhuzam is, hiszen Köbli Norbert elmondása szerint a kettő forgatókönyve egyszerre íródott. A világ egyik legszebb dolga a szerelem, és az egyik legrondább, a háború, kettőssége igazán ellentmondásos légkört teremtet ezúttal is, annak ellenére, hogy a donyeci fogolytábor helyett egy csodaszép erdőben vagyunk. Míg az általam igazán nagyra tartott Örök tél a környezet miatt vált nyomasztóvá és a szerelemi szál volt romantikusabb, az Apró meséknél érdekes módon fordított felállást éreztem. A szép környezetben kellemetlen emberi kapcsolatokat. A thriller zsáner viszont egyértelműen hollywoodibb hangulatot teremt és moziban sokkal közönségbarátabb élményt nyújtott. A lezárás ezúttal egyértelmű (az író elbeszélése alapján éppen fordított, mint az eredeti ötlet volt) és mellőzi az Örök tél zseniális kettősségét, ellenben az előtte prezentált időbeni ugrabugra számomra újabb Szász-Köbli hivatkozási alapot teremtett. Az alkotók film utáni apró meséivel együtt óriási moziélményen és egy remek magyar filmen vagyunk túl, nincs mese.

Egy kép a szombathelyi Savaria Mozi közönségtalálkozójáról: 

ELŐZETESEK:

POSZTEREK: