A rengetegszer látott mindenki más, mint aki humorforrással dolgozik Dobó Kata Kölcsönlakása, amin hébe-hóba lehet nevetgélni és jól lefáradni. 

Ritka esetben merek egy magyar vígjátékot premier előtt bevállalni, mert túl sok csalódás ért. Valahogy nem az én világom. Nagy elvárások nélkül, csalódáskeltőnek nem titulálható, mert negyedóránként kaptam egy jó vagy elcsépelt, de megunhatatlan poént. Az egész egy színházi kabarénak hatott és nem egy filmvígjátéknak. A párhuzam azért is érdekes, mert a színházi évadokba is mindig sikerül egy olyan kellemetlen darabot belecsempészni a repertoárba, ahol a személyek kilétének megkeverése miatt mókás helyzetek születnek.  Véletlenek nincsenek szokás mondani, és lám órákon át el lehet szórakozni a véletlenekkel. Addig-addig csűrni csavarni, míg a szerepek elfogynak, a történet túltelítődik és én is. A kavarás zsáner, véleményem és tapasztalatom szerint, megunható. A helyzetet tovább rontotta, hogy műanyagnak hatott, mint a poszteren látható 'az év legszexibb vígjátéka' kinyilatkoztatást hordozó kulcs. A karakterek, a szövegek, a helyzetek, élen a szobafestő-dizájner karakter minden pillanatával. Az utóbbi időben rengeteg jó magyar film született, felhőtlenül nevetni például a Rossz verseken lehetett, de a jó vígjáték továbbra is várat magára vagy ezidáig lemaradtam róla.

ELŐZETES:

POSZTEREK: