M. Night Shyamalan meglepetés szuperhős trilógiájának a fináléjához fogta az összes ismert képregény elemet és megalkotott, egy enyhén szájbarágós, de igazi különleges kiadást.

A sebezhetetlen-nel indult minden 2000-ben. A képregények szuperhősei igenis léteznek jeligével különc film készült egy rendkívüli képességű igazságosztóról, amikor még a Marvel Moziverzum indulásáig 8 év volt hátra és X-men filmek is csak pár hónapja léteztek. A rendező ezek után még engem is teljesen kiakasztott Az utolsó léghajlítóval az élen, hogy váratlan visszatérjen, 2016-ban, a Széttörve pszicho thrillerrel, amelynek védjegyként számító végső Shyamalan fordulatától mindenki dobott egy hátast. Ma már bevett szóhasználattal élve univerzumépítés történt és egy gonosztevő eredettörténetét láthattuk. Az Üveg a záró epizód ami a Sebezhetetlenre hasonlít inkább, mivel előtérbe helyeződik a képregény témakör kiegészülve a 24 személyiségből összetevődő hordával, azaz James McAvoy, félelmetes jelenlétével. Rengeteg definíciót, elemet, klisét és gondolatot sűrít a képregény műfajról a filmbe és már-már belefáradtam, mikor a kiszámíthatóból elindultunk ellenkező irányba és végre magyarázatot kapott a néző, hogy miért Üveg a mű címe. Hosszú, helyenként szájbarágós, de méltó befejezésnek tartom, amit csak jó pár órával a film megtekintése után ismerek be. Van min túllépni, de van mit nagyon is szeretni és tisztelni benne. Úgymond a rendező kettősségét most egy filmben megleltem, zsenijét és gyengeségét egyaránt és csak arra tudok gondolni, hogy míg az első kettő között várt 16 évet, most is türelmesebb lehetett volna, hogy kiforrja magát a remek koncepció. Az egyedi látásmód, továbbá a kiszámíthatatlan cselekmény golyóálló üvegként védte meg a nagy egészet, nehogy az apró szilánkokká törjön a végére.

ELŐZETESEK:

POSZTEREK: