Szét kell törnöm több személyiségre, hogy véleményt alkothassak a filmről. Egyikünk szomorkásan azt suttogja egy picit többet vártam. A másikunk diplomatikusan kijelenti élvezet volt James McAvoy minden személyisége, nem vitte túlzásba, néha szándékosan összezavart. A harmadikunk csendben ül és próbálja értelmezni az emberi elme rejtelmeit, kivételes nagyságát, átgondolja mit is jelent pontosan az „őrült”. A negyedik személyiségem hangosan dicséri a filmet, miként tudta elérni az alkotó, hogy a brutálisan feszült helyzetben a nézőtér vígjáték szintű kacagásokban törjön ki. Abban mind a négyünk egyetért, hogy újra látni kell, jobban meg kell figyelni, mert nem könnyű darab, és abban is, hogy ha a női főhős Anya Taylor-Joy jól menedzseli magát nagy filmes karrier vár rá. Várható, hogy a DVD megtekintés során kialakul egy ötödik személyiség is.