Az úgynevezett családok évében ennél realisztikusabb filmet a magyar valóság családjáról nem lehetett volna forgatni, gyönyörűen árnyalja az óriásplakátokon is hirdetett 'kaland' definícióját.

A film előtt vártam, hogy következzen a szokásos reklám amin mostanában mindig jót kacarászok a szülő társakkal (itt megnézhető). Mulatságos és lerágott csont jelenetek a szülői lét szépségeiről és viszontagságairól negédes zenével és hangzatos szlogennel. Mondhatni ki van 'photoshopolva' a téma a család évének tiszteletére, de akinek nincs gyereke még annak is van fantáziája. Egyetlen percbe belesűrítve 24 óra a hét minden napján éveken át, talán elképzelhető, hogy azért ez nem ilyen egyszerű. Ezúttal nem is adták le, mert eléggé kontrasztos lett volna a filmmel. Szilágyi Zsófia első rendezésével másfél órában tökéletesen elmeséli mit jelent egy hétköznap három gyerekkel (vagy kevesebbel dettó). Nincs feltupírozás, feketén-fehéren. Amolyan negyedik gyermekként kézi kamerával csatlakozunk egy budapesti családhoz és főként az édesanyához. Mennyire volt életszagú? Személy szerint beszóltam volna, szívd le az orrát, mert nem fog tudni aludni, és lám 2 vágással később orrszi porszi. Legyintettem, hogy feleslegesen durrogtatjátok állandóan a 'siess már' meg 'itt hagylak' frázisokat, mert a gyerek már rég nem hallja meg, illetve tudja az igazságot, mindig blöffölünk.  A szánalom szigetén reggel elindul a mókuskerék estére csúcsra pörög. Enni adni, iskola, óvoda, balett, vívás, hiszti, elesés, mindeközben pénzt kell keresni ami előre el is fogyott. Az anyós kedves és segít, de egyben zavar, mert nem mindig tud mindent, hiába hiszi, hogy igen. Az 'Én' elveszik a zsivajban, elbambul a rozsdás csövekbe vagy textúrákba mélyedve, elvágyódva máshova másnak a bőrébe. Szenzációs intimitással mutat be a film valakiket akiken nevetünk magunkon! Szülőnek lenni valóban életre szóló kaland, amiből gyakran nem egész percek, szinte pillanatok maradnak önfeledtnek lenni. A címadó Egy nap viszont egy krízis helyzetben játszódik, kívülről olyan mint bármely más nap, de belülről már messze nem az, ettől válik igazán érdekfeszítővé, izgalmassá és remekművé. Bebújhatunk az asztal alá picit, hogy ne lássanak, de ki fogunk jönni, mert szülőnek lenni életre szóló felelősség is. Az idei magyar film felhozatalt számomra kenterbe verte a Cannes-ban is díjazott Egy nap és az én döntésem alapján minden kétséget kizáróan ez film menne az Oscarra a Napszállta helyett.