A reklámkampányban fellelhető szupershow, filmshow meg koncertshow kifejezések megtévesztőek lehetnek, mert nem akar többnek látszani, mint ami, filmvetítés élő zenével. Annak viszont pazar.

Kettő Hans Zimmer koncerttel a hátam mögött, és elvakult Csillagok Háborúja rajongóként óriási várakozással indultam a Star Wars - Egy Új Remény élő koncertre és szánt szándékkal nem olvastam semmi beszámolót róla vagy néztem kézi kamerás videót, hogy az élmény a helyszínen döngöljön földbe. Soha nem látott formátumban láthattam az 1977-es film klasszikust, és hallhattam John Williams leghíresebb művét, amit vétek lett volna kihagynom, de... annyira szerettem volna egy kis Star Wars show-t.Az előadás során a film eredeti nyelvű, magyar feliratos, 1997-es felújított változatát nézhettük elejétől a végig, a Prágai Filharmonikus Zenekar kíséretében akiket Cristophe Eliot vezényelt hihetetlen pontossággal. Valószínű a közönség soraiban a sok-sok Star Wars póló azt jelentette, hogy mindenki egynél többször látták filmet, akárcsak jómagam. Ezzel a tapasztalattal a hátam mögött, gyakran bele feledkeztem, hogy a zene nem a filmfelvétel alatt szól, hanem élőben, ami gyenge zenei adottságaimmal is arra enged következtetni, hogy tű pontosan és remek hangzással játszottak.
A zenei élményre való fókuszálás érdekében a filmben lévő hangeffektek (lövés,robbanás stb.) némileg halkítva voltak. Készítettem egy amatőr videót, ami a hangulatot visszaadni nem képes, de a John Williams taktusok előtérbe helyezése kihallható.

Darth Vader megjelenése sokadszorra is nagy pillanat a filmvásznon, ami nagyságát tekintve a Papp László Sportarénában nem tűnt nagyobbnak egy normál mozis kivitelnél, de a gyakori otthoni TV-s bevonuláshoz képest óriási. Zeneileg Luke merengése a Taooine ikernapjaira az Erő témával, és a film végi Trónterem téma volt a részemről leginkább várt koncertjelenet, de a menekülés a Halálcsillagról is hatalmasat szólt. A Cantina témát Mos Eisley-ban pedig meglepetésemre nem játszották, de valószínű nem azért, mert nem lettek volna rá képesek, hanem, mert a filmben látjuk a zenekart és a hangszereket, így nem stimmelt volna a dolog ebben a felállásban.A koncert előtt, ha megkérdezik azt válaszoltam volna, hogy a két órás film játékideje alatt folyamatosan van zene. Rádöbbentem ez egyáltalán nem így van, és érdekes volt megfigyelni, hogy még a Halálcsillag elleni támadásnál is van zeneileg néma rész. Kicsit szégyellem, de az egész estéből, ha kell egy abszolút kedvenc részt választani, az pont olyan ahol a zenekar nem játszik. Vader Nagyúr fojtogatós jelenete során a fuldoklás hangja bejárta az Arénát, miközben az Erő hangeffekt hátborzongatóan a székemmel együtt a dobhártyámat rezegtette.Elismeréssel, elégedettséggel és jóleső érzéssel tapsoltam állva a műsor végén, de az elvakult fanatizmusom félretéve, és figyelembe véve a jegy árát az utazással együtt, hiányérzetem maradt. Lézerstukker párbajoknál egy kis lézershow, a Halálcsillag felrobbanásánál a csarnok fényei kigyúlhattak volna egy pillanatra, a jegyeket szednék rohamosztagosok akikkel lehet fényképezni magunkat, a zenekar integethet fénykardokkal vagy legalább egy Star Wars molinó fogadna a bejáratnál. A Csillagok Háborúja koncert tökéletes volt, de a Star Wars show számomra elmaradt. Sebaj, mi úton a koncertre elszórakoztattuk magunkat: