Sokan a Thor filmeket tartják a leggyengébb Marvel filmeknek, és üdvözölték Taika Waititi rendező érkezését, ők ezúttal nagyon meg lesznek elégedve, jó magam kevésbé. Elfogult vagyok a Marvel filmekkel és a Ragnarök is szállítja amit várok. Felhőtlen szuperhős szórakozás két órán át, látvány, akció, utalások a rajongóknak és a nagy egész történethez, mindez jó zenével és ütős poénokkal jókor és jó helyen. A kivétel a Galaxis Őrzői melyre inkább a poén-poén hátán jellemző, de Űrlordék esetében a karakterek így is indultak a kezdetektől. Thor-t viszont másnak ismertem meg, és remekül illett a Bosszúállók csapatába mint istenség, a poéngyáros Stark, a katonás Rogers, a mimóza Banner és a többiek közé. Thor, a nagy Odin fia, Asgard jövendőbeli királya, ezúttal úgy viselkedik mintha Stark és Űrlord féle tudatmódosító szerből szippantott volna egy kóstolót. A Ragnarök humorvonata egy pillanatra sem áll meg, az első perctől az utolsóig zakatol, de mikor egy Thor és Banner párbeszédnél eszembe jut Charlie és Alan a Két Pasi meg egy Kicsi-ből, azaz már-már szituációs komédia szintet érzem, nem tudok nevetni, mert Én mást vártam és számomra ez nem thoros. Kitérőnek a harmadik Asgard kaland remek, de bízom benne a hatása a Végtelen Háborúra elmúlik, mert ha minden hős humorzsák akkor tumultus lesz.