Prológus

Az előzetes alapján nagyon vártam már a filmet, Fassbender az egyik kedvencem, skandináv krimi, feltétlen moziba kell menni. Sajnos nem tudtam elmenni, majd sorban érkeztek a negatív visszhangok, még maga a rendező is szabadkozott miért nem sikerült túl jól a film. Jött az Anyám! is. Nem pótoltam be az elmaradást.

I. fejezet - október 22.

Egy ismerősöm érdeklődött, hogy tetszett nekem? Neki nem igazán. Jo Nesbo összes könyvét olvasta és a film ahhoz képest "béna". Döbbenet ült ki az arcomra, fogalmam sem volt mekkora rajongója az írónak, és arról sem, hogy megvan neki a Hóember könyvben. Kölcsön kértem. Másnap elkezdtem olvasni és mikor felnéztem belőle meglepődtem... már éjfél is elmúlt.

II. fejezet - október 27.

Tegnap befejeztem a könyvet. Harry Hole nyomozónak nem ez az első kalandja, számomra viszont igen, mégis minden érthető. Kicsit sablonos is az alkohol problémákkal küzdő nyomozó akit a film előzetes miatt Michael Fassbender-től már nem tudtam elvonatkoztatni. Hideg és rövid nappalos norvég környezetben beindul a sorozatgyilkos, beindul a nyomozás, jönnek az eredmények, haladunk, aztán mégsem. Jó a humora, néha olvasás közben felnevettem, néha pedig visszaolvastam, hogy tényleg jól olvastam ezt a szörnyűséget. Időközönként próbáltam letenni a könyvet, mert úgy éreztem mára elég nagyjából sínen van a történet, de azért valami nem stimmelt, kísértett nappal és éjszaka. Simán azonosultam a főszereplővel és mentem tovább és tovább, egyre kuszább lett a történet aztán a vége felé egyetlen fejezettel jött a megvilágosulás. Én már itt elégedett voltam, de még utána is sikerült fokozni az izgalmakat. Itt volt pillanat mikor eldobtam, mondván "nem hiszem el" mikor lesz már vége, aztán kézbe vettem újra és két mondattal később meg "na ne már". Elképzeltem az író elégedett mosolyát mikor ezt a részt pötyögte a gépébe és magában arra gondolt, mennyi embert fog megszívatni ismét a félrevezetéssel, és magamban egy néma bravót is elengedtem elismerésem jeléül. Mondhatnék olyan részt is ami számomra nem tetszett, de nem fogok, mert megnevetettet, meggyötört, szórakoztatott, kikészített, egy szóval zseniális a könyv.

Epilógus

Talán a sors keze volt benne, hogy ezúttal nem a mozit választottam, de életem legjobb krimi élményén vagyok túl. Nem akarok északra utazni, nem akarom, hogy leessen az első hó, és nem akarok hóembert sem építeni sem látni. Nem a mozit hanem a könyvet ajánlom, az igazán bátrak várjanak vele amíg tényleg havazik, az biztosan rátesz még egy hólapáttal.

.