A Stephen King regényt nem olvastam, de AZ 1990-es filmdolgozásba gyerek fejjel belefutottam német Tv adásban, így nem tudatlanul vágtam bele AZ élménybe. AZ előadás végén megdöbbentem eszméltem rá, milyen zsigeri félelmet volt képes a film átadni, és fenntartani folyamatosan a két és fél órás játékidő alatt. Ebben a horrorban nincs szusszanás, mert amint a Krajcáros lecsap, megijedsz vagy sem, az ijedség után a félelem AZ marad, végig. Kíváncsiságból megkérdeztem egy "King" szakértőt, ez a film érdeme vagy az íróé, és AZ  volt a válasz, hogy szenzációsan könyvhű és részletgazdag ez a filmfeldolgozás. Tehát nem véletlen a könyv sikere, mert idén két horror filmhez volt szerencsém, de ilyen állandó székmarkolás és székben feszengést egyik sem tudott kiváltani. A Logan filmben figyeltem meg mennyivel erőszakosabbnak hat egy véres jelenet, ha azt egy tizenévessel készítik, és korban megfelelő gyerek is játssza nem pedig valami huszonéves. A Bolygó neve halál hatványozottan félelmetesebb mikor a kis szőke kislányt veszélyeztetik a Xenomorphok. A Vesztesek klubja pedig 7 tizenéves kisgyerek, akik kirekesztettek, furcsák vagy éppen furcsán viselkednek, ezeket a jellemzőket igen komoly emberi traumákkal és borzalmas szülőképekkel vagy éppen a többi gyerek elemi gonoszságával indokolják, és be is mutatják. Aztán felismerhetjük saját gyerekkori félelmeinket. A pincébe lassan megyünk le visszafele futunk, egy furcsa kép a falon amitől féltünk, mert nem értettük. Félelem a betegségektől, a haláltól, tehát azonosulhatunk. Segít ebben még a klubtagok korosztályhű piszkos fantáziának és csúnya beszédének remek használata. Mindezeken túl azonosulni sem feltétlen szükséges szerintem a heves szívdobogáshoz. Szánalom, gyermeki tisztaság, kiszolgáltatottság, védtelenség és máris nem tudok arra gondolni, mint általában a horror filmeken, vajon a 7-ből ki éli túl, mert egyiküket sem akarom, hogy elkapja Pennywise a bohóc. Féltem őket, aggódom, félek, majd örömmel tölt el mikor valamelyikük képessé válik szembenézni igazi félelmével, elindulni a felnőtté válás útján, és elfogadni. Ez pedig felnőttként is nehéz, akárcsak AZ. Aki nem bírja maradjon távol, aki helyén tudja kezelni AZ irány a moziba, mert a film félelmetesen jó!

e