A Föld. 2014. Óriási élmény a moziban, szerintem nem számított rá senki, felhőtlen szórakozás, felejthetetlen. A galaxis őrzői mély nyomot hagytak bennem, a DVD-t (mert blu-rayen nem adták ki) kiemelt helyen tartom, rengetegszer újranézem. A Föld. 2017. A galaxis őrzői visszatérnek, mindenki óriási poén áradatra számít, és meg is kapjuk minden mennyiségben. Az első rész öt kívül-belül teljesen különböző és egytől-egyig imádni való figuráit már be sem kell mutatni csak belecsapni a lecsóba, amit a film főcíme fantasztikusan old meg és megalapozza a hangulatot. Űrlord egója mit sem változott, Gamora továbbra is úgy csinál mintha nem vonzódna hozzá és idegesítené, Mordály egy kis s-fej, Drax kimond mindent, kicsi Groot pedig cuki. Minden a régi jöhet az új és jön is amit a film legnagyobb értékeinek tartok. Az új történet Űrlord származásának és múltjának több szálon futtatott története ami egy igazán érdekes és fordulatos, majd megható fináléban csúcsosodik ki. Az új főbb karakterek Mantis és Ayesha illenek a rendszerbe kívül-belül különböznek mindenki mástól. A régi új szereplők akiket előtérbe helyeztek szintén emelik a történet színvonalát, Nebula és Gamora furcsa testvér kapcsolata elmélyül, Yondu pedig olyan ütős elemévé válik a filmnek, hogy a beszélő fa adja a másikat. Yondu és a Fosztogatók közössége jelenetei győztek meg engem arról, hogy azt a bizonyos kimondatlan dolgot ki merjem mondani és továbbra is szerethető folytatásnak tekintsem A galaxis őrzői 2. Sok volt, mint a moziban az óriás pattogatott kukorica menü literes cukros üdítővel. Mindenből több. Poénok nem kizárólag a jó helyen és jó időben, hanem megállás nélkül folyamatosan, így nevetésre csak minden harmadik késztetett. A 80-as évek hangulati védjegy szintén talicskaszám borult rám amiből csak annak tudtam örülni ami igazán kreatívan került elhelyezésre és nem az arcomba nyomva. Kötelezőnek éreztem a zenei aláfestés alkalmazását egy-egy szédítő akció során és nem tudtam, hogy a jelenetet szolgálja a zene vagy fordítva, azaz az első rész hasonló megoldásai jóval maradandóbb nyomot hagytak bennem. Véletlenül sem szerettem volna ha komorabbra veszik a figurát, de a rajzfilm szerű jelenetek majdhogynem kizökkentettek. Szerencsére azért nem, így izgatottan végigültem még a stáblista utáni 5 jelenetet is, amit a Groot rajongóknak kifejezetten ajánlok. A galaxis őrzői univerzum ügyesen tágult a két órás felhőtlen szórakozás közepette, az érzés, hogy túlettem magam úgyis elmúlik és jön a „hooked on a feeling” majd újra megnézem, mert annyi minden volt itt, hogy sokadszorra is tuti találok benne valami újat.

A tegnapi óriás menü...