A tökéletes történetet tényleg felesleges újraértelmezni, vagy változtatni rajta. Akárcsak a színházban egy klasszikus örök darab bármikor újra előadható más társulattal, más díszlettel, a közönség elégedett lesz.Tele is volt a mozi péntek este, a film külföldön már most kasszasiker. Nekem nem volt szükség leporolni az emlékeket, újranézni a rajzfilm változatot, hiszen a lányom révén havi egyszer előkerül DVD-n, ha nem is nézem, mert már láttam ezerszer, a dalokat hallom. Az élőszereplős film változat helyenként apróságokkal kiegészít, módosít, de annyira minimálisan, hogy aki rég látta azon fog tűnődni vajon benne volt-e a rajzfilmbe, aki pedig először éli át a csodát az igazán le lesz nyűgözve. Kifogástalan és mesés látványvilágot kapunk, az elvarázsolt kastély életre kel, az általam nem preferált 3D-től pedig gigantikus. A térhatás egyébként azért az egy hógolyóért megérte. Emma Watson otthonosan mozog a varázsvilágban, érdekesnek is tartottam a párhuzam miatt a főszerepre, de valójában szerintem nincs színész sem élő ember akire azt lehetne mondani ő az igazi Belle, így mostantól ez a titulus az övé lett. A Kaliforniai álom bizonyította, hogy a musical nem halott a moziban, a Szépség és a Szörnyeteg erre nem cáfol rá, az új dalok kellemesek, a régiek pedig szépséges koreográfiával újulnak meg. A legnagyobb erényének azt tartom, hogy én, aki nemhogy a végkifejletet, de a következő jelenetet és néha dialógust is tudtam, úgy néztem végig mintha régóta nem láttam volna, és képes voltam átélni azt a bájos szívmelengető érzést, amit a rajzfilm első megtekintése okozott régen, és ez olyan jó érzés volt.

Innentől könnyebb is lesz belevetni magam újra a játékba: