Enola Holmes a Netflixen igyekszik megújítani a Sherlock Holmes mítoszt, több-kevesebb sikerrel. 

Guy Ritchie-nek szerintem két filmben is sikerült újat mutatni emlékezetes Hans Zimmer zenével megspékelve. Frissesség itt is meg van, de Enola Holmes, mint Sherlock kishúga eleve kicsit gyerekfilm irányába viszi el dolgot. A Stranger Things 11-ese, Millie Bobby Brown maximálisan helytáll, a kemény legény Henry Cavill ellenben picit fura nyomozó zseninek. A főhős kinéz a TV-ből, a szemünkbe mondja mit gondol és kézen fogva ugrándozunk végig egy negédes mezőn az anyja rejtélyes eltűnésének és a női egyenjogúság hirdetésének az útján. Az összkép Daniel Pemberton zenéjével kedves hangulatú, de nekem annyira hiányzott egy felgöngyölítésre váró bűntény. Beáldoznám mondjuk a szépfiút a filmből, de akkor Enöla nem kacsintana cinkosan rám, hogy eljött a pillanat mikor bejön a srác. Itt nagyon elkapott a film, majd elhagyott. A gondolat sem hagy nyugodni, hogy kivonva a Holmes nevet nem történne semmi markáns változás a produkcióval, a marketing hatékonyságának gyengülésén kívül. El kell ismernem nem tudott lekötni több, mint két órán keresztül. A filmet a pandémia küldte a mozik helyett a Netflixre, az én konklúzióm pedig, hogy jó helye van ott.  

ELŐZETES:

POSZTEREK: