A Teljes titoktartás fordulatok tömkelegével feledteti túlkapásait és egy remek krimi lesz az eredmény.

Nem is oly régen Rian Johnson élesztett újjá egy ritkább műfajt a Tőrbe ejtve című remek detektív filmjével. A moziból kilépve kapásból az jutott eszembe, hogy a hasonlóan jól sikerült francia párja a Teljes titoktartás. Detektív nélkül. Ugyanis a történet némileg más, nem gyilkost, hanem tolvajt keresünk, így a rablásos filmek elemeit is frappánsa beleemelték. Van egy rettenetesen népszerű könyvtrilógia, amelynek a harmadik részét készülnek kiadni. Mindenki tudni akarja mi a vége, ezért óriási a titoktartás és egyidejű világpremiert terveznek. Kilenc különböző nemzetiségű műfordítót egy luxusbunkerbe zárnak hónapokra. A könyvet részleteiben kapják meg, mégis kikerül az anyag és a kiadót zsarolni kezdik. De ki lopta ki a kéziratot? A titoktartás akkora, hogy nincs rendőrség bevonva, senki nem megy sehova, amíg nincs meg a tolvaj. Óriási feszültség lesz úrrá a társaságon és újabb újabb titkok is felmerülnek. A helyszín miatt a klausztrofóbia thrillert, mint sokadik stílust is érezhetővé válik. Annyi minden van, hogy a feszültség egy percre se lankad, a természetes érzés, hogy legyen már vége, mert tudni szeretném nem engedi el a nézőt az utolsó képkockáig. Az irodalom és művészet éltetése magával ragadó hangulatot eredményez, de a karakterek már nem annyira emlékezetesek. Helyenként túl messzire is elmegy a cselekmény, elvarratlan és érthetetlen szálakat hagy maga után. A végére csupán egyvalami marad. Fordulat vagy fordulatok, amire emlékezni fogunk, de újraélni valószínű már nem akarjuk.

ELŐZETES:

POSZTEREK: