A héten moziba kerülő Előre című animációs film ismét bebizonyította, hogy a Pixar könnyfakasztásból jeles.

Az Előre nézősiratás tekintetében nem marad el a stúdió elvárt szintjétől. Engem sem hagyott hidegen és meghatódottságomban összeszedtem a legkegyetlenebb pillanatokat, amelyeket a Disney Pixar részlege védjegyként szállít.

Szenilla nyomábanA Némó nyomában legelején egy barrakuda elragadja az édesanya bohóchalat és majdnem a komplett családját is. A sorozat tehát már 2003-ban komoly drámával indult. Számomra a Szenilla nyomában (2016) című folytatás végén teljesedett ki igazán az érzelmi szökőár. A doktorhal Szenilla szülei kagylókat rakosgattak ki az óriás akvárium fenekére, hogy gyermekük mindig haza találjon, mivel rövidtávú memóriájával gondok vannak. Szenilla a nyílt óceánba kerül, már itt találkozunk vele az első filmben, míg a másodikban emlékfoszlányok segítségével keresi rég elfeledett szüleit. A film végén, mindenféle kalandot követően, úgy történik meg a nagy találkozás,  hogy a tengerfenéken kagylók vezetnek szülei búvóhelyére. Azaz a szülők éveken át várták és a kagylókat is pakolgatták, remélve, hogy gyermekük egyszer majd hazatalál.

Toy Story 3A Toy Story (1995) a stúdió és az animációs filmek ősfilmjének is nevezhető. A gyerekjátékok életpályáját mutatja be, filmről filmre. Sok megható pillanat van ebben a sorozatban, a többség a megunt játékok valamiféle félredobásából adódik. A harmadik részben (2010) csúcsosodik ki igazán a helyzet, mikor Andy továbbtanul és játékainak sorsa tényleg bizonytalanná válik. A film során kiderül, hogy az óvodának történő felajánlás csak nekünk, embereknek tűnik szép megoldásnak. A fináléra rendeződik a helyzet és Andy rátalál egy Bonnie nevezetű kislányra, aki hasonló értékrendekkel bír, mint ő, játékok tekintetében. Átviszi a féltett barátait a kislánynak és egy megható jelenetben átadja őket, egytől egyig bemutatva ki kicsoda. Természetesen Woody, a cowboy esetében, még némi habozással is emelik a szituáció szépségét és szomorúságát.

AgymanókAz Agymanók (2015) a halál témát mellőzi és a leggyakoribb csonka családos Disney felállást is. Teljes szerető családi háttér áll rendelkezésre Riley számára. Komoly drámát egy nagyobb távolságú költözés eredményez. A nézőpontunk viszont nagyon ötletes, a gyerek fejében az érzelmek vannak megszemélyesítve. A végső katarzis Bánat létezésének megkerülhetetlen visszaigazolása és a kislány zokogása. Számomra a legfájdalmasabb jelenete mégis a felejtés és felnövés nem hétköznapi tolmácsolásával született. A fejben zajló eseményeknél a képzeletbeli barát Bing Bong vezeti az elkóborolt érzelmeket a hosszú távú memória útvesztőjében, míg végül ő menti meg Derűt azzal, hogy feláldozza magát és a felejtés gödrében végzi. Még egy 'kísérd el az útján helyettem' szintű frázist is elenged Bing Bong, annak érdekében, hogy a gyomros a nézőnek megfelelően kemény legyen. 

FEL!A FEL! (2009) igazán érdekes esete a Pixar könnyfakasztásnak. A film első percei elintézik ezt a dolgot a Married Life, azaz 'házas élet' jelenetként aposztrofált montázsban. A wikipédián külön oldal van ennek a nyitánynak, ez is jelzi, hogy nem mindennapi filmindításról van szó. Az elnevezés és a hatásosság is Michael Giacchino által komponált azonos című filmzenéből is keletkeztethető. A filmzene mellesleg Grammy díjat is nyert. A főszereplő öregúr Carl Fredricksen életútját mutatják be, a feleségével történő megismerkedéstől, a be nem teljesült családi álmon át, a halálig. Az utána következő kalandtörténet szép végkifejlete erre épül, de érzelmi csúcspont szempontjából szinte elvész, a film első percei árnyékában.

COCOA Coco számomra az abszolút gyilkos Pixar animációs film. Felejtés, emlékezés és halál együttesen jelenik meg. Érdekes, hogy a film végig a halál és túlvilági élet körül forog, mégis szórakoztató mindaddig, míg fel nem csendül (nem is egyszer) az Emlékezz rám dal. A legerősebb pillanat, mikor Miguel üknagyapja gitárjával Coco mamának gitározik és énekel, ezzel biztosítva zenész felmenőjének túlvilági létezését. Dédnagymamája az utolsó élő személy, aki még emlékszik édesapjára Hectorra. A dal hallatán az öreg néni magához tér és nem csupán emlékszik, még elkezdi énekelni is a dalt. Még a hasonló filmek végén szokásos happy end montázs sem segíti a sírás visszatartását, hiszen itt már Coco mama is elhalálozik, amit egy oltárra helyezett fényképpel tudatosítanak. A moziban esélye sem volt az embernek villanykapcsolásra rendbe szedni magát a patakzó könnyekből.

ElőreA legújabb filmről sokat nem írnék, hiszen a héten kerül a mozikba és még sokan nem láthatták. Az Előre története, hogy egy elf testvérpár varázslat útján szeretné visszahozni, egyetlen napra, fiatal korukban elhunyt édesapjukat. Alapból is erős felállás. Bár a végkifejlet valamilyen szinten sejthető, a Pixar úgy oldotta meg a dolgot, hogy különös nézőpontból szemlélhetjük a katarzist, amit végül a testvéri szeretet témája emel igazán magasra. Rendkívül megható, sorrendbe rögtön a Fel! környékére pozicionálnám könnyfakasztási képességében.