Guy Ritchie új filmjében megint az a kérdés, melyik úriember a dörzsöltebb?

Az Aladdin és Arthur király fantáziavilága után az angol író és rendező visszatér kedvenc műfajához, a hazai gengszterélethez. Megjegyzem én mindkét előző filmjét is szerettem, de igazán elegánsan a bűnöző antihősöket tudja prezentálni. Mickey Pearson (Matthew McConaughey) a fűbiznisz koronázatlan királya, de nyugdíjba szeretne vonulni, ezért eladja érdekeltségeit. A vevők nem kispályások, így az üzlettel együtt járó alkudozás rengeteg kavarást, meg áldozatot követel. A történet előadásmódja stílusosan egy laza beszélgetés whisky és steak mellett, ami bár döcögősen indul és némileg mosoly mentesen, a jég végül megtörik. Az erősség ismét a nagy színészek gengsztert játszva, póker arccal. Körítésnek rossz arcú gorillák, fantáziadús nevekkel. A titok az óriási dialógusokban, kínai meg egyéb nációk bölcsességének pufogtatásában rejlik. A léc nagyon magasra került, amit megugorni nem tud, így a sírva nevetős jelenetek helyett, egy összetettebb történetet kapunk, mondhatni Hugh Grant-től. Az alvilági élet mindig érdekes, megfelelően eltúlozva még érdekesebb. Visszatérő elem van bőven, amelyek közül a box klub és edzője (Collin Farrell) a csúcs, a sertés pedig innentől védjegynek számít. A szokottnál visszafogottabb zenei témák, fordulatok és retinába vésődő jelenetek, de a film azt tudja ami Guy Ritchie-től elvárható és hamisítatlanul. Úriember, így csinálja, eladja nekem amit akarok, szép elegánsan.

ELŐZETESEK:

POSZTEREK: