Martin Scorsese legújabb rendezése remek maffia film, embert próbáló játékidővel.

Marvel cinkelés ide vagy oda a legendás rendező tudja mi fán terem a filmkészítés. Csalók és gengszterek témában most meg már verhetetlen. 3 óra 29 percével némileg túl is lőtt a célon, Netflix-en el sem tudom képzelni, hogy működhet. Az is megfordult bennem, hogy mindenáron rá akart verni a Végjátékra, de ez csak mulatságos spekuláció. Az is pusztán latolgatás, hogy Frank Sheeran (Robert De Niro), azaz az Ír, érintett volt Jimmy Hoffa (Al Pacino) eltűnésében. Igaz történet elképesztő hangulatban elmesélve. A Wall Street Farkasával ellentétben nincs kioktatás, miként működnek a szakszervezetek dolgai. A történetet a műfajban jártas három színész viszi. Az ők beszélgetései, személyesen, telefonon vagy éppen üzengetve csupán a harmadik órában kezd kifogyni a szuflából. Az ír meséje természetesen így kerek és meg nem tudnám mondani, melyik jelenetet hanyagolható, mert élvezet nézni Joe Pesci minden rezdülését is. A filmes múlt összeköti őket és lazán elvannak egymással, beleértve a rendezőt is. Maffia gegek, olasz virtus, amerikai pökhendiség, no meg ír keménység egyvelege némi vérrel átitatva. Nem Martin Scorsese legjobb filmje, de a Netflix saját gyártású portfóliójának szerintem bajnoka. Szerencsés, hogy moziban is elérhető korlátozottan. Furcsa a piros 'N' logó a nagyvásznon, de ilyen filmhez ez dukál. Hosszúra nyúlt gála est, filmes legendákkal.

ELŐZETES:

POSZTEREK: