Az Álom doktortól, ha elvesszük a Ragyogást, akkor is egy jó filmet kapunk. 

Kijelenthető, hogy divatba jött Stephen King. Sok filmfeldolgozás érkezett és az 'AZ' óta nem volt ennyire élvezetes a nagyvásznon. Az Álom doktor közvetlen a Ragyogás után folytatja, némileg megmagyarázva az 1980-as filmben történteket a regényt nem ismerőknek. Hirtelen ugrunk egy nagyot az időben és Danny felnőtt. A gyerekkori traumának köszönhetően nem éppen normális életet él, ellenben igyekszik. Képességeit elnyomja, de vannak akiknek ez a 'ragyogás' táplálék és vadásznak utána. Teljesen más a felállás a Stanley Kubrick féle klasszikushoz képest, hiszen vannak jók és vannak gonoszak. Mindkét oldal izgalmas, találkozásuk átgondolt, kidolgozott. Nem repül el a 2 és fél óra játékidő, de egy pillanatra sem enged elkalandozni. A maga félelmetes módján nagyon életszagú, de akkor ragyog fel igazán, mikor elengedi a való világot és a vizuális megoldásaival a misztérium csontig hatol.  Kiemelném itt, a telepata csatározásokat, amiben szerintem verhetetlen az alkotás. Valójában felhasznál minden egyes ikonikus elemet a Ragyogásból és ezzel keretez be egy új King mesét, ami szinte alig hasonlít rá, mégis passzol. Minimálisan ijesztget, inkább használja a zenét, a lassú kibontakozást és a gyermek áldozatok erejét, hogy végig félelemben tartson. A mellettem ülő Stephen King guru elmondása szerint, a regénytől kirívóan a finálé tér el, de cseppet sem gyengébb megoldással. A Ragyogás sem volt teljesen könyv hű. Én a regényeket nem ismerve úgy gondolom, az Álom doktor nem lesz időtlen klasszikus, mint elődje, de egy ragyogó filmélmény, akár minimális előképzettséggel is.

ELŐZETES:

POSZTEREK: