Az Eli olyan horrorfilm, ami nem is olyan.

A héten kapásból két horror is debütált a Netflixen a szarkasztikus Pénzmosó című film mellé. A Sebekről nem voltam túl jó véleménnyel és sajnos azzal kezdtem a hétvégi maratont. Az előbbi okból az Eli már émelyítően hatott. Pedig ő a jobb, Eli. A kisfiú különleges betegségben szenved. Nem érintkezhet a külvilággal, mert azonnal durva allergiás tüneteket produkál. Szülei kétségbe esetten egy klinikára viszik, ahol elvileg meggyógyítják. Gyanús, hogy az egészségügyi intézmény pont úgy néz ki, mint egy tipikus kísértetház. Hermetikusan elzárva három nővér a családdal közösen megkezdik a kezelést a fiún és a nézőn is. Az Eli kísértetház típusú rémfilm. Gyermek szellemekkel ijesztget és fájó, hogy hosszú időn át nem történik más. A film normál hosszúságú, de az eleje figyelem felkeltő a közepe elnyújtott és a végén csap oda. Érdekes szerkezet, hogy nem haladunk előre e rejtély megfejtésében, hanem újra meg újra hirtelen megjelenik egy alak, fut a szellem, kinyúl a kéz és az ilyenkor szokásos dolgok. Rengeteg nyilvánvaló bugyutaság is fellelhető, pedig én nem vagyok éles szemű ezek terén. Az unalomba fulladást a vége viszont nagyon merészen megmenti részemről. Átcsapunk egy új horroron belüli alkategóriába és kielégítő, vagyis elégedett mosolyt kiváltó utolsó jelenetet kapunk. A Sebek, helyett ez egy elfogadható horror, ha üteme nem is a legjobb, megjutalmazza a kitartóakat. 

ELŐZETES:

POSZTER: