A Godzilla: A szörnyek királya filmre kár keresni a szavakat, látványfilm, semmi több.

Godzilla visszatér, de a 2014-es filmhez és Kong: Koponya-szigethez képest hirtelen egy, olyan világba találjuk magunk, ahol egy giga szörny megjelenése már természetes. A szörnyuniverzum jóval nagyobb léptékben épül, mint bármely más filmes univerzum. A Monarch szervezete mindenhol ott van, kifogyhatatlan erőforrásokkal és örökre a levegőben tartózkodó repülőgép flottával rendelkezik. Az egyetlen feladata, hogy a mozi közönségével együtt, aggódó tekintettel, végignézni a világ pusztulásával járó látványos szörny pankrációt. A véleményem és amit próbálok kifejezni, hogy az ember ebben a filmben az a bizonyos hétköznapi tárgy ami szemlélteti a szörnyek nagyságát. A helikopterek és repülők dettó. Godzilláék óriási csörtét rendeznek miközben minden más karakter szerepét nem voltam képes értelmezni, vagy bárminemű kötödést kialakítani irántuk, hogy aggódjak vagy sajnáljam őket. A látvány és a hangzavar tekintetében pedig Michael Bay-t nagyon hiányoltam, mert ő tuti biztos legalább egy napsütéses képet hozott volna a szörnyek teljes pompájáról. Nélküle ebben a filmben a rossz idő mindig a titánokkal együtt csap le. Vannak igazán jó jelenetek, vannak jó ötletek és még poénok is, de elvesznek ebben a nagy filmmonstrumban. Ellenben egy kimerítő munkanap után leszedálni magad tökéletes választás.

ELŐZETES:

POSZTEREK: