A misztikum helyett minden tekintetben a kiszámíthatóságot választotta a Kedvencek temetője legújabb feldolgozása.

A vélekedésem úgy készül, hogy sem a 30 évvel ezelőtti filmet, sem Stephen King eredeti regényét nem ismerem. A stresszes élet elől a négytagú család egy erdőszéli házikóba költözik. A probléma, hogy az idilli házhoz tartozó birtokon van egy kisállat temető, ami véletlen egy ősi idián temetkezési hely, így varázserővel bír. Az előzetes egy az egyben elmeséli miről szól a film, így nincs menekvés, a cselekmény pontosan abba az irányba halad amerre mutatták, hogy haladni fog. Közben frászt kap az ember, mert kíméletlen hanghatások kíséretében még a várható székbőlugrasztás is működik. Azt gondom, hogy a paráztatás legerősebb faktora a feleség gyermekkori traumája, aminek valamiért semmi közzét nem látom a történethez, kizárólag a félelemkeltést szolgálja, de abból meg van már bőven. Rendelkezésre áll a titokzatos temető, a másvilág, a halál kijátszásának dilemmája és mind-mind háttérbe szorulnak a szokványos horror elemek mögé. A nemrégiben látott Mi például optimálisabb egyensúlyt talált a mondanivaló és a véres szórakoztatás között. Stephen King regénye nem hinném, hogy olyan, mint eme 2019-es produkció, tekintettel kultikus státuszára. Nagyon tetszik az alapötlet, de a Kedvencek temetője Andy Muschietti 'Az' filmjéhez képest véleményem szerint messze alul marad. A marketingben mindenhol szerepet kapó állat maszkos gyerekek meg olyanok, mint Steven Segal a Tűzparancsban, szerepe a plakátok és az előzetesig terjed s nem tovább.

ELŐZETESEK:

POSZTEREK: