A Két királynő a történelem megismertetésére, mélyítésére vagy felelevenítésére alkalmas, de behódolni nem igazán lehet neki.

Mária, pontosabban I. Mária skót királynő, aki Stuart, a francia király halálát követően visszatér Skóciába özvegyként. Unokatestvére I. Erzsébet, aki Tudor, nem repes az örömtől, mert az angol trónra is jogot formálhat Mária. Az ellentétet egyaránt fokozza a katolikus és protestáns vallási ellentét. A szokásos történelmi kosztümös drámákhoz képest mellőz minden izgalmat, vagy nagyszabású páncéltörő kardozást, amiben legutóbb a netflix-es Outlaw King jeleskedett szintén angol és skót konfliktussal. Itt levelezgetés és trükközés zajlik miközben az uralkodói udvar jólétének pompája mögül lassan teljesen új felállás alakul ki. A tájak és jelmezek, főleg Margot Robbie (Erzsébet) hacukái, szemet gyönyörködtetőek, de nem igazán történik semmi és a két főszereplő távolságtartása sem javít a helyzeten. Ami engem (férfiként) nagyon zavart, hogy bár lehet a korrajz így volt hiteles, de amennyiben etnikailag és nemi identitásban ennyire nyitott angol és skót udvartartás volt, akkor bizonyos létezett benne, legalább egyetlen egy, nem gonosz vagy szemétláda heteroszexuális férfiember. A film szerint nem, nem létezett. A történelem ezen szeletét szerintem színvonalasan mutatja be, de az én behódolásomhoz ennél jóval több érzelmi töltet kell és akkor talán elhinném, hogy tisztességes férfi valóban nem létezik.