A Sas leszáll és Armstrong lesz az első ember, fordulatra nem kell számítani, de a Holdraszállás és az odáig vezető út egyedülálló bemutatására sem lehet felkészülni, csak átélni, kéz a kézben Ryan Goslinggal.

Részemről óriási várakozás előzte meg a filmet. Olvastam érdekességeket az Apollo 11 küldetésről, felkészültem,  de tudván életrajzi megközelítés várható Neil Armstrongnak kevesebb figyelmet szenteltem. Hagytam, hogy a film meséljen nekem és lepjen meg. Hát meglepett és nehezen térek magamhoz. 1961-ben csatlakozunk Armstronghoz és jutunk el az időben ugrálva az 1969-es küldetéshez. A dokumentumfilm stílus visszarepít a 60-as évekbe, látjuk a nagy esemény körvonalazódását, az űrhajóst a NASA-nál és a magánembert az otthonában. Mindenféle negédes vagy fennkölt sallang nélkül repül az idő, nézőként pontosan tudjuk hova. Ellenben ez nem egy könnyed és gyors folyamat, nem a Michael Bay féle Armageddon, hanem az Oscar díjas Damien Chazelle drámája. A technika fejlődik, és ahogy a hős számára is realizálódik sorsa, úgy nehezedik az ő vállán is a nyomás némileg ellentmondásos figurává, és ezzel emberibb hőssé válva. Mindemellett, a Holdraszállás művelete is nem mindennapos kreativitással tálalódik. A korábbi sikeres, félsikeres vagy kudarcba fulladt küldetések során átéljük a veszélyeket elrejtve minden nagy totál jelenetet, helyette a csavarokat, műszerszámlapokat és szegecseket nézzük meg a durva zajt halljuk a maximális első kézből élmény  érdekében. Eljön a nagy pillanat és a rakéták begyújtásakor már tudsz mindent és érzed a G-ket, csak gyönyörködni kell meg hallgatni Justin Hurwitz újabb remekművét ami néha hajaz picit a Kaliforniai álomra, de jól áll az űrkutatásnak is. A Holdon történő landolás pedig maga a tömör gyönyör. Kiemelten a holdkomp ajtajának nyílódása ahol az oxigénnel együtt szöktem ki a Holdra megelőzve az asztronautákat. Szó szerint lélegzetelállító jelent. Itt pedig visszautalnék a Sas leszállt frázisra adott houstoni válasz részletére: "You've got a bunch of guys about to turn blue. We're breathing again." Na pont ilyet vált ki a film is, kékülsz majd levegőt veszel, mert muszáj. Részemről a legfiatalabb Oscar díjas rendező ismét egy remekművel igazolta elismertségét, ráadásul ezúttal számomra sokkal szívhez közelibb témával. Azzal pedig, hogy sok tényt kihagyva belerakott egy abszolút legendát, amivel bekeretezte a művet, utánaolvasásra késztet és melegséggel tölti el a szívem, levett a lábamról, mert sokkal emberibbé tette a filmjét és egyben a Holdraszállás műveletét is, közpéppontban az első Emberrel.

ELŐZETESEK:

POSZTEREK: