Éppen mikor elveszítené az újdonság erejét, a történet durván felpörög.

Egy 16 éves lány eltűnik, a keresésébe a hatóságok az édesapát is bevonják, aki kétségbeesetten segít, de nem a környéken keresgél, hanem a számítógépen a digitális morzsákat követi. Soha nem látott megoldás, hogy a teljes játékidőt monitoron látjuk. Az élmény beszippant, hiszen nem kell 3D sem álltátós látvány, a helyzet azonnal átélhető. A monitor előtt ülve izgulunk, böngészünk, fogadjuk a hívásokat, keressük a nyomokat a főszereplővel együtt, online kéz a kézben. Ledöbbentő mennyire ismerős világba csöppenünk, hiszen ma már életünk szerves része, a kattintások java részét magunk is megtesszük naponta, a hangjelzések esetében csukott szemmel megmondjuk, mi történik a kijelzőn. Eltűnt, megszökött, elrabolták, él még? Fontos kérdés a helyzetből adódóan, de "ki is a lányom valójában" hatalmas lapáttal tesz rá a feszültségre. Elvárt lenne egy nagy csavar a válasz tekintetében, de azt másra tartogatják. Talán ez tetszett legjobban, a szülő gyermek viszony életszagú, lehet rá okosan bólogatni, együtt lehet érezni, el lehet ítélni, és nagyon is meg lehet érteni. Az élet kellemetlen tud lenni,  hát alakoskodunk, tagadunk, szőnyeg alá söprünk, mindig a gyerek érdekében természetesen, vagy nem? Kérdés nem marad nyitva, ez nem az a fajta thriller. Mindenre megkapjuk a választ, de ez örömmel töltött el, mert mindenre meg is van a válasz, még arra is, hogy meg lehet-e ismételni az Érkezés című film végét, a fájdalommal átszőtt katarzist. Kicsit kisebb erővel, de meg lehet.