Idén már harmadszor látom Josh Brolint-t a vásznon, de jó kis fickós akciófilmet először. Véráztatta és mocskos pont mint elődje, Denis Villeneuve és főleg az idén Oscar díjat nyert Roger Deakins operatőr zsenijének hiányát azért éreztem. Azt nem találtam meg benne ami az első részt nem csak kiemelkedővé tette, de robbantotta számomra. Titokzatosság és gyomorszorító feszültség. Az akarás érezhető, de valahogy nem ér célt. Átgondolva egy jó kis Sicario "best of" válogatást kaptam. Felhasználták a legjobb karaktereket, jelenet beállításokat, még a történetmesélés módján sem variáltak, illetve a legjobb zenei taktust 10 percenként indítják, mondjuk ez utóbbi érthető. Az erősebb érzelmek kiváltása érdekében, amit a Logan-nél is megfigyeltem, gyerekeket használnak korhatáros véres jelenetekhez. Részemről ismét bejött, változatlan vérmennyiség mellett a brutalitás hatványozódik és csak pislog az ember, hogy jól látta amit látott. Bizony a másfél órás válogatás kazetta lejárta után végre felcsillant valami új, Graver (Josh Brolin) érzelmeket mutatott, Alejandro (Benicio Del Toro) megmutatta sebezhetően is kemény, az idén elhunyt Jóhann Jóhansson-tól a The Beast hangosabban zúgott mint bármikor és vége lett a filmnek. A cél remélhetőleg egy pazar 3. rész, hogy Sicario trilógiáról beszélhessünk, amihez a Soldado sikeresen felcsigázott. A fegyver kibiztosítva, tűzparancsra várunk, mert nem igaz nincsenek szabályok, vannak, egyelőre.