Akár a kutyusoknak a jutalomfalat, ez a film egy csemege a szuperhős- és gigaprodukciók kerülőinek, akiktől mindig csak azt hallani, hogy alkotói válság sújtja Hollywood-ot. A japán szigetről száműzik a kutyákat egy hulladék szigetre, ami egy hatalmas szemétkupac a tengeren. Egy kisfiú repülővel érkezik erre a szigetre és kétségbeesett keresésbe kezd eltűnt barátja után. A történet ennél azért jóval bonyolultabb, a száműzetés indoka és körülményei mind-mind további mondanivalóval, gondolatokkal és politikai véleménnyel gazdagítják a kutya és gazdija történetet. Könnyfakasztás nincs, az marad a két bajnoknak Hacsinak és Marleynak, ellenben a stop-motion animáció, a japán stílus, zene és nyelv folyamatos használata, roppant okos humor és célzottan kutyás humor valami elképesztően egyedi világot kreál. A kutyakomédia Wes Anderson stílussal lesz teljes, és el lehet rajt bólintani, hatalmasakat lehet rajt nevetni, továbbá értetlenül nézni, hogy mi akar ez lenni, mikor játszódik, hol játszódik, a poént miért követ egy véres vese műtét. Művészfilm, fel kell venni a ritmusát, így lett belőle kutyás film ami szívbe nem markol, de jólesően kikapcsol.