Folytatódik a történet ott ahol abba maradt. Egyenesen a párkapcsolati lépcső következő fokozatára lépünk a házasságra és onnan mértani pontossággal megrajzolt egyenessel haladunk a borítékolható végkifejlet felé. Bíztam benne, hogy a második (teljesen hasonló) rész után bonyolódik a helyzet, de csalódnom kellett, a Szürke ötven árnyalatának valóban jelenségként berobbanó története számomra az első rész/kötet liftajtójának bezáródásával véget ér. A színvonal mit sem változott, Anastasia még mindig nem fogja fel, hogy Mr. Grey mellett nem kell lehidalni, ha újabb luxus dolgot villant, ehhez kapcsolódik nettó 20 perc német prémium autómárka reklám. A sorozat védjegye nettó 30 perc meztelenség és szex, a történet 5. órájában ugyanazokkal az emberekkel már nem annyira izgalmas, főleg mert a közönség ennyi közösen eltöltött idő után a bilincselésre külső szemlélőként már minden bizonnyal immunizálódott. Mindez, szintén szokásosnak mondható, kortárs és ritmusos pop zenével aláfestve. A humor szint emelkedése, kiemelten a nem hétköznapi Christian bénázását a hétköznapi házasság kötelékében, minimálisan ellensúlyozta a túlzottan negédes romantikát. Az egyetlen igazi konfliktust egy őrülten gyenge zaklató jelenti, és itt nem tudok nem párhuzamot vonni az egy héttel ezelőtt vetített Fantomszállal, amiből bizony lehetett volna igazi mély problémákat beleemelni Grey-ék szerelmébe, és tényleg a csúcsra juttatni a lezárást. A sötét és a szabadság ötven árnyalatát, így együtt, felesleges folytatásoknak tartom, ha minden áron tudnunk kellett mi történik hőseinkkel akkor egy darab film, és feszes másfél óra bőven elég, mert  ennek a bilincsnek a lánca így túlzottan hosszú és engedi a fészkelődést. A korábbi "alávetettek" és a "mester" Kim Basinger karakterének totális mellőzése is egyértelműsíti, hogy vibrátorral kiszínezett hamupipőke mese a fixált irány, de ezzel az út egy csalódást keltő színlelt orgazmushoz vezet.