A Zsivány Egyes bizony egy kőkemény Star Wars történet. Olvasni lehetett, hogy Csillagok Háborúja lesz, de mégis más, sorozat történetéből kilépünk… nem. Köztudott, de nem hivatalos Csillagok Háborúja rajongóként imádtam a filmet, ugyanakkor be kell látnom, hogy aki nem rajongó annak ez a film már sok lehet. A lehengerlő látványról ordít, hogy a pénzt nem sajnálták bele, de a  szürkeállományt sem, mert valami eszméletlen mennyiségű Star Wars esszenciát pakoltak bele kezdve az új karakterek és lényektől, az új helyszíneken át, egészen az új technológiákig, a magyarázatokról és a meglepetés kikacsintásokról ne is beszéljünk. Innentől Én le vagyok nyűgözve, átlag néző pedig nem feltétlen tudja értékelni, mivel a végkifejlet adott, hiába különálló részként van aposztrofálva önmagában ennyire nem állna helyt, mert nem elhagyja a sorozatot, hanem belemerül. Mélyen. Általam vélt hibát találtam benne, mert felesleges karakter, „hagyjuk már” érzelgős jelenetet nyomokban tartalmaz, ellenben háromszorosan javítja merész fordulatokkal és klassz új szereplőkkel. Első nekifutásra tökéletes megoldás, ami igaz az Ébredő Erőre is. Az „Egy Star Wars történet”  sorozat első része bizonyítja Nekem, hogy a Star Wars világ egy kifogyhatatlan történetvilág, és akkor fog majd pláne kivirulni, ha átáll a réges-régennél régebb idősíkra és ténylegesen elengedik a Skywalker család és annak minden ismerőse kezét, abból káprázatos dolgok születhetnek. Szerintem nem is leszek túl öreg mire megélem, addig pedig nagyon várom, hogy újra megnézhessem a Zsivány Egyes-t, mert elsőre még Nekem is tömény volt és érzem a rezgést az Erőben, hogy nem láttam mindent, ééés…….. a Disney Zsivány Egyes készítői csapatának kézzel írott rajongói köszönőlevelet kéne írnom, amiért beletettek egy olyan jelenetet a filmbe, amire szerintem 1977 vagy picit később óta, de minden rajongó várt. Most megkaptuk és erőszakos mivolta ellenére teli vigyorral nyál csorgatva bámultam.