Az Inferno Dan Brown író "Langdon kalandjainak" is nevezhető könyvsorozatának legutolsó darabja és véleményem szerint a legkevésbé jól sikerült. A recept ugyanaz, de hiányzik a nagy rejtély, és az elmélkedésre okot adó kérdés, ami a Da-Vinci kódban, és az Angyalok és Démonokban megvolt. Krisztus leszármazottai, az Illuminátusok titkos rendje, a magasröptű fikciók folyamatos beágyazása a történelmi tényekbe, hit és vallásosság, egyház és tudomány kérdéskör tették számomra egyedülállóan élvezhetővé a könyveket. Az Infernóban mindenből csak egy kis ízelítőt éreztem, Dante és az emberiség utolsó perce mindössze adalék, és nem központi elem. Mindezek ellenére Ron Howard rendező /Egy csodálatos elme, Hajsza a győzelemért/ szerintem egy szórakoztató filmet hozott össze, amely se több se kevesebb, mint az előző kettő, de az Inferno a Tom Hanks Langdon professzor filmek közül az első amit nem éreztem kevésnek a könyvhöz képes, hanem jobbnak, vagyis talán pont elégnek. Aki nem olvasta remekül fog szórakozni, aki olvasta sem fog elaludni, aki pedig amúgy sem szereti Dan Brown-t, mert a könyvek bizony vitákat váltottak ki, az ne vesztegesse az idejét a filmmel, mert nem neki készült. Hans Zimmer mint mindig jól szólt nagyon, a rendező pedig pörgette a történetet amennyire lehetett, és az "olaszoknak megteszi" poén ütött, Én biztos használni fogom a hétköznapokban.