A Netflix új sci-fije tipikusan az a fajta, amelyben kis költségvetéssel nagy dolgokat mesélnek.

Az I Am Mother az Ex Machina és a Hold című filmekhez hasonló mikro sci-fi. Egy viszonylag kicsi és zárt helyszín, kevés szereplő, egy jó gondolat a jövőnkről, no meg az elmaradhatatlan mesterséges intelligencia témakör. Az emberiség kihalt. A kihalás másnapján beindul egy labor ahol embriókat raktároznak erre az esetre és közülük egyet gyorsított eljárással azonnal elkezd egy droid felnevelni. A gyermek neve Leány a droid neve Anya. Félelmetes végig ezeket a megszólításokat hallgatni. A terv akkor borul mikor megjelenik a kinti élhetetlen világból egy idegen, Hilary Swank személyében. Kiszámítható, hogy valami nem egészen stimmel a néző és az emberi karakterek által ismert világgal, de cserébe magasabb röptű titok bontakozik ki a végére. Élvezet volt nézni és a film gondolatvilágán túlmenően, szerintem a legnagyobb erénye, hogy a robot egy jelmez. Nem digitálisan életre keltett, jól néz ki és mikor anya a lánya szemébe néz szinte érezni, hogy valaki figyel belülről. Riadónál pedig fut a robot, amit nem is tudom láttam-e már valaha jelmezes megoldással. Anya kiismerhetetlen, a kintről jött idegen bizalmatlan, a leány velem együtt kételyek között. Vánszorog a 2 órás játékidő és a végére adott egy leleplezés ami szerencsére 'most akkor mivan?' stílusú, azza töprengeni lehet rajta és ezzel a film meg is vett engem. Az I Am Mother egy kifejezetten jó mikro sci-fi a Netflixen... és úgy általában véve is.  

ELŐZETES:

POSZTER: