A Brightburn inkább a horror és nem a szuperhős filmek kedvelőit szolgálja.

A James Gunn nevével promótált kifordított Superman eredettörténet egy érdekes keverék. Egy kansasi házaspárnak nem jön össze gyermekáldás, hát az égből pottyan egy gyermek az űrből, közvetlen a házuk mellé. Sajátjukként nevelik mígnem egy napon rájön a fiú, hogy szupererős, sebezhetetlen, villámgyors, tud repülni és még a szeme is lézersugarat lövell. A Superman párhuzam tagadhatatlan, éppen csak a hőstettek maradnak el és a felsőbbrendűség lesz úrrá hősünkön, amit kegyetlen gyilkolászás követ. A 2012-es Az erő krónikái szuperhős zsáner megújító ambíciózusságot éreztem, de annyira elfordul a horror irányába, hogy gyakorlatilag az első fél óra után elvesztett engem. A nagy félelemkeltésben és gyakori székbőlugrasztás mellett számomra elsikkadt a 'miért is?' kérdéskör. Ölünk és gonoszkodunk ami nagy mennyiségben megterhelő és fárasztó, ellenben a szülők és földönkívüli antikrisztus kapcsolat és végkifejlet ütött, mert abban volt fantázia. Igazán sajnálatos továbbá, hogy a végfőcím alatt még megmutatták, milyen lett volna az egész film egy világpusztító szuperhősködéssel, horror elemek nélkül, azaz szenzációs stílusban. Tehát megvolt a jó ötlet, de véleményem szerint a rossz utat választották, akárcsak a főhős. 

ELŐZETES:

POSZTEREK: