A Meghajszolt vad az afroamerikai irodalom régi regénye, amire punk bőrkabátot húztak, hogy elérjen minket is az HBO-n.

A tudásom a film után szereztem az internet segítségével, hiszen ez nem az általános tantervünk irodalmi anyaga. Richard Wright amerikai író 1940-es regényének a feldolgozásáról van szó. Az eredeti mű /Native Son/ kivonatát tanulmányozva az HBO feldolgozása hűen követi a forrást, ami mondanivaló szempontjából már jelent is valamit. A főszereplő Big meglehetősen fura figura. Zöld a haja, punk dzsekit hord, tehát sápadt fehér bőr és hosszú haj passzolna hozzá. Ez is csak sztereotípia lenne? Az. Elkapcsolja a rappet és rockzenét hallgat, pisztolyt hord magánál, de elkerüli a bűnt. Egy nap, egy nagyon befolyásos és gazdag családnál kap munkát, mint bentlakásos sofőr. A gyanútlan néző, velem az élen, még a vészjósló cím hallatán is az Életrevalókra és most már inkább a Zöld könyvre asszociál folyamatosan. Kevesebb humorral. A film csordogál, kezdem kiismerni Big-et, belecsöppenek a világába, monológjai révén megértem miért nem leli helyét, másként nézi a világot és így tovább. A szerelem is bimbózgat, hogy aztán a történet egy kellemetlen gyomorgörccsé váljon és kísértsen jóval a másfél órája után kikapcsolt TV mellet is. Régi dráma, mai külsővel, változatlan mondanivalóval, korrektül előadva.

ELŐZETES:

POSZTER: