A labdarúgó világbajnokság miatt a moziban uborkaszezont hirdettek, de a Szikla nem hátrált meg. Muszáj volt már beülni valamire és mindössze annyit vártam, hogy kiollózom a Rampage élménybeszámolóm és kész is Felhőkarcoló vélekedés, de nem tehetem. Könnyedén át tudom adni magam akármilyen filmnek, észre sem veszem a logikátlanságot vagy gyorsan átlendülök rajta és élvezem tovább. Most nem sikerült és ez rányomta a bélyeget az amúgy már többször látott és élvezetesen is megoldható történetre. A világ legmagasabb épületének közepén tűz üt ki, a biztonsági főnök családja is bent reked, akiket igyekszik kimenteni. Nem katasztrófa film, azaz a tűz nem véletlen és rossz fiúk is vannak, akik akarnak valamit. Nem csináltak titkot, az egyik plakát is mutatja a Die Hard áthallást, a film pedig kellemetlenül próbálja indigóval másolni a klasszikust, de a ceruzát képtelen elég erősen rányomni. A felturbózott Nakatomi torony és a tökéletes Willis-Schwarzenegger hibrid akcióhős adott, ellenben veszettül hiányzik a stílusos gonosztevő, egy Hans Gruber, meg egy egyszerű, de legalább racionálisan viselkedő rendőr. Helyettük van mindenkit szó nélkül fejbe lövök gonosz amazon és Wonder Woman képességekkel rendelkező feleség akik szintén növelik a csalódásom. Az akciófilmes humort nagyon hiányoltam, így pontosan kétszer sikerült felnevetnem, az egyik poént 100x láttam de mindig el lehet sütni, a másik pedig fájdalmasan kellemetlen. A Felhőkarcoló számomra toronymagasan az év eddigi legelszomorítóbb mozija, mert az alacsony elvárásaimat sem volt képes kielégíteni.