A Pixar ismét nem okozott csalódást, pedig az általam a legjobb 5 közé sorolt filmjüket folytatták, ami hihetetlen elvárásokat jelent. Majdnem 15 évet kellet várni, vajon mi tarthatott eddig? Brad Bird író és rendező maga nyilatkozta, hogy nem pénzt akartak beszedni meglovagolva az első rész sikerét, hanem egy történetet akartak amit érdemes elmesélni. Megtörtént. Mindent hoz amit az első részből a szívembe zártam és véletlenül sem ismétli önmagát ami igen nagy szó. Ott folytatódik a család történet ahol abbamaradt, de mondanivalója nem megy vissza az időben hanem igenis aktuális. A szerepek felcserélődnek, összemosódnak, ami nem baj, csak elsőre fura. A Marvel, a Star Wars, a DC mind-mind élőre rakja a női hősöket és itt sincsen ez másképp, Nyúlányka kitör a férfi árnyékából a reflektorfénybe, Mr. Irdatlannak pedig fel kell nőni az otthoni 3 nem hétköznapi gyerek hétköznapi kihívásaihoz.  Tökéletes ütemezésben váltakozik a Bosszúállók filmek szintjét súroló pazar látványvilágú szuperhősködés és az otthoni káosz. A váltakozás a közönség nevetésében is tetten érhető, ha a kisbaba (Furi) szuper képességet villant a gyerekek kacagnak. Ellenben, ha apuka bénázik a felnőttek kacagnak, mert van kamasz tini (Lana) és kisiskolás (Will) Hihetetlen gyerek, így bár elnagyoltan, de minden szülő magára ismerhet. A jó hős történetek azért erőszakosak, és kell sajnos egy gonosztevő is, meg egy gonosz terv, így a remek történetnek áldozatul esik a gyerekbarát besorolás. A fordulat hirtelen, hangosan és sokkolóan érkezik, így a kisebb és kevesebbet látott nézők kalandja könnyen befejeződhet a film 2/3-nál, azaz a 6-os korhatár besorolás teljesen jogos. A felső korhatárt viszont nem tudom hol lehetne meghúzni a Pixar kreativitás mind humorban mind az izgalmakban ismét hihetetlen élményt nyújtott.

(Mivel A hihetetlen család 2-ből a COCO féle szemnedvesítő érzelgősség kimaradt, ezt a szokásos nagy játékfilm előtti Bao című Pixar kisfilmmel pótolják. A gyerekek nem értették, de a szülők nagyon is.)