Azt nem kell ecsetelni, hogy mennyire jó film a Terminátor 2., és mennyire jó író és rendező James Cameron. Amolyan idősebb Christopher Nolan, talán kevésbé azonosítható stílussal, a 3D úttörőjeként és nem ellenzőjeként, de amit rendez az ugyanúgy történetileg is sajátja és nem csak saját rendezése. Az 1984-es Terminátor után kis szünetet tartott a halálosztó robotok terén, de addig is megírta és elkészítette A bolygó neve halált és A mélység titkát, majd 1992-ben jöhetett a Terminátor folytatása, ami számomra mint az Alien esetében egy jóval ütősebb második felvonás. Kihasználta az eltelt időt technológiai fejlődés terén, majd be is vetette a filmben. Összesen 6 technikai Oscar jelölésből 4-et meg is nyert, smink, hang, vizuális effekt. Mit fogtam fel ebből tíz évesen? Naná megnéztem, hiszen volt videomagnónk (milyen fura leírva) és idősebb testvérem. Félelmet éreztem. A gonosz elpusztíthatatlan, mert ha fejbe is lövik, egy fémes nyikorgással kevert sikoly hangjával kettényílik a feje, majd összeolvad, és ha elkapja őket nem lesz monologizálás, hanem azonnal megöli a fiút és az anyját. Nem néztem rongyosra a VHS-t, sokáig nem néztem meg újra a filmet, mert nem tetszett. 

25 év telt el. A filmet digitálisan felújították és 3D-t adtak hozzá majd moziba küldték. Tű éles kép, a puska lövések meg a chopper kipufogójának hangjába beleremeg a terem és beleborzong az ember. A 3D pedig kellemes adalék, és sokkal hatásosabb, mint néhány mai film esetében, melyek csak gazdasági okokból 3D-sek. Óriási nagy a kontraszt a TV-ben látottakhoz képest. A sötét teremben, a nagyvásznon, kiváló képpel és hangzással bebizonyosodott miért jártak az Oscar díjak, és a jelenlegi 43. hely az IMDb listáján. Fényéből semmit sem vesztett, megállja a helyét a mai napig, mert „régi” és „retro” jelzővel véletlenül sem illethető. Az akciójelenetek minősége, a film tempója, és úgy általában a film egésze nem sugall nosztalgikus érzést, korára talán a filmben látható számítógépek utalnak leginkább. Fő témájára pedig felnőtt fejjel már jobban ráérez az ember. Nem igazán John Connor és anyukája miatt kell aggódni, nem a T-1000 modelltől kell félni, hanem a nukleáris katasztrófa, az ítélet napja bekövetkezése kerül negatív érzéseim középpontjába. Sarah Connor álomjelenete lesz a  film legnyomasztóbb része. Megváltoztam, újra átéltem a Terminátor 2-t, megváltozott a filmhez való viszonyom. A való világban mostanság sokat hallani az önvezető dolgokról,  a nagyhatalmak éppen üzengetnek egymásnak, meg tesztelgetnek ezt-azt, így nem csak a film minősége, hanem aktualitása miatt is, a Terminátor 25 év után is jó helyen van a moziban.

Mi pedig stílusosan élveztük a Savaria Moziban: