A 2003-as Karib-tenger kalózai fantasztikus film volt, látvány, hangulat, szórakozás, sajátos humor, Jack Sparrow karaktere örökké halhatatlanná tette Johnny Deppet. A Csillagok Háborúja főcímdala mellé pedig újabb összetéveszthetetlen filmzenei klasszikus születette ezúttal Hans Zimmertől. Jöhettek a folytatások amelyek 2. és 3. alkalommal hasonlóan szórakoztatóak voltak, Davy Jones pedig emlékezetes gonosztevőként búcsúzott a sorozattól. A 4. epizódról már kevés jó emlékem van, bár Kieth Richards a Rolling Stones-ból mikor elsüti a szövegét, hogy úgy nézek Én ki mint aki járt a fiatalság forrásánál, na már csak ezért érdemes volt megnézni. Hat év kihagyás után újra vitorlát bontunk és beleszagolunk a kalóz élet legjavába. A kincs ezúttal Poszeidón szigonya, természetesen sokan vadásznak rá, természetesen a létezése is kétséges, mindenki azt hiszi magáról ő az úr a tengeren, és mindenki téved, mert mindig is Johnny Depp volt és az is marad. Nélküle megáll az élet, mert mindenhez valamilyen módon mindig ő kell, és ami neki kell az mindig olyannál van akinek kell valami tőle. Na pontosan így kapunk egy elejétől a végéig pörgős és látványos kalóz filmet, ahol teljes gőzzel előre parancsot egy-egy kalózos poén vagy kalózos alku szakít félbe és már mehetünk is tovább maximumra feszített vitorlákkal. Semmi sem változott, ugyanabba a világba merülünk el újra, de ez egy olyan világ mint Középfölde vagy a messzi-messzi galaxis, ha nem is rajongunk, akárhányszor képesek vagyunk ide visszatérni pár órára, mert élvezetes. Újabb elátkozott élőholt sereg, együgyű kalóz legénység, örvény helyett szétnyílt tenger, óriás vitorlás hajók összecsapása, szárazföldi eszement üldözés mindez ismert Hans Zimmer zenei aláfestéssel. A ráadás a zombi cápák voltak, melyek félelmetességét már Steven Spilberg megalapozta régen, csak most ráraktak egy lapáttal és úgy megugrottam az első támadásuknál, hogy még bele is remegtem, nem nagyon rémlik mikor volt utoljára ilyen. A tökéletes kalózfilmet már 2003-ban feltalálták, és a bevált recept alapján újra elkészítették, nem volt újdonság, de friss volt és jól esett.