Az év ígéretesnek tűnt sci-fi szempontból, de az Élet számomra nem hozott megváltást, kezet foghat az Utazókkal, mert igazán nagy is lehetett volna. Merít ötletet az Alienből, a Gravitációból ami egyáltalán nem baj, sőt a kettő különös egyvelege miatt lesz különleges, ugyanis a nemzetközi űrállomáson nem oldották meg a mesterséges gravitációt, így minden súlytalanságban történik. Az űrbéli horror így bőven kap új ízt, például a vér nem a kamera lencsére, meg a falra fröccsen, hanem lebeg. A 3D-t sok film esetében nem értem, itt viszont a hiányát nem értem, mert ha valahol igazán működött, akkor a Gravitációban. Ryan Reynolds itt is Ryan Reynolds mint minden filmben, nagy kedvencem Jake Gyllenhaal-nak nem élete szerepe, de jó.  Ami engem zavart, az pár felesleges nem tudom jobban megfogalmazni "béna" jelenet, még a pokoljárást megelőzően, illetve a párbeszédek és gondolatok. Hiányzott a gondolatébresztés, a fantasztikus tudományoskodás, hogy mozisan elhiggyem amit látok, hogy beleéljem magam, helyette súlytalan kijelentések miatt mosolyoghattam... egészen addig míg a marslakó újra akcióba nem lendült, mert akkor minden ellenvetésem elszállt, eluralkodott rajtam a félelem. Na ezért jó a mozi, a nagy vászon, a sötét... nincs menekvés, leizzadtam, majd a végén jöhetett a döbbenet is, egy klassz lezárással, amiért jár a főhajtás!