Igyekszem félretenni minden emocionális kötődésem a dinós film iránt de képtelenség. Spilberg 1993-ban jó időben jó helyen egy csodát varázsolt a vászonra. Míg eggyel korábbi generáció a csillagromboló beúszásától hüledezett a moziban én a hosszú nyakú dinó két lábra emelkedős levéltépésétől. A bukott birodalom jobbról és balról is szemezget elődjeiből, csodát a mai világban nem tesz az asztalra, de hozza a kéztördelős izgalmakat és talán az eddigi legjobb őshüllős (dinoszaurusz) látványt. Hasonlóan a Star Wars újraélesztéséhez a Jurassic World tesztelte mennyire vagyunk vevők, és nem kellet csalódni, ezért a második felvonás merészebb új utakat keresgél. A genetikát és a DNS-t már végletekig kutyulták, miért is ne férne bele egy szemtelen és pimasz dínó, Frankenstein kastélya vagy a klónozás bővebb témaköre a reszketős sikítozás mellé. A látványvilágról pedig annyi elég, hogy a mozijegy árát a vulkánkitörés és menekülés a Nublar szigetről külön és többszörösen visszahozza annyira veszettül jól néz ki. Láttam a bárgyú és természettudományilag biztosan fals hibáit, de nem érdekelt, mert elkötelezett rabja vagyok, és számomra nem tud kevés meg unalmas lenni. A Jurassic Wolrd szerintem remek folytatást kapott, egy még jobbat ígér, és én türelmesen várni fogok rá. Az egyetlen amit még fontos megjegyezni, hogy a Zsarnokgyík (Tyrannosaurus-Rex) a TV-ben nem üvölt ám akkorát, mert az óriás dinoszauruszok egyértelműen a nagy vászonra, azaz a mozi számára lettek újjáteremtve, pontosan 25 évvel ezelőtt.