Amerikában moziba engedték, itthon a Netflix hozta el Alex Garland  új sci-fijét, amit megtekintést követően megértek, de egyben mélységesen sajnálok is, mert ha valamikor, hát az Expedíció után lehet beszélgetni a mozizó partnerekkel. Az Ex_Machina-val ellentétben, itt nem körbejár egy kérdéskört egy remek fordulttal lezáródó történettel, hanem mesél-mesél az emberi gének tökéletlenségéről, az önpusztítás rengeteg fajtájáról meg még jó pár gondolatot ébreszt, majd elengedi a kezed. Természetesen mindezalatt a szívdobogás elég heves, mert a kaland az ismeretlenbe bizony horror elemeket is tartogat, hogy még nyugtalanítóbb legyen a hangulat. Hiába szép és látványos a világ a vizsgálandó jelenség belsejében, gyönyörködni nem bír az ember ahogy egy helyben ülni sem a TV előtt. De muszáj, mert figyelni kell, bármilyen részlet lényeges lehet, vagy annak gondolhatod. A rejtély megoldását nem lehet siettetni, azért meg kell dolgozni. A Donnie Darko jutott azonnal eszembe. A megfejtés vagyis a végkifejlet nem igazán katartikus, hanem teljesen összezavaró, megmagyaráz és borít mindent. A film egy igazi szörnyeteg, izzasztóan izgalmas és nem hozza el a várt megnyugvást. Megtekintéséhez bátorság és elszántság kell, amiért hatalmas élmény a jutalom, mert még most is parazitaként osztódnak bennem a vele kapcsolatos gondolatok.