Vélekedés - Downton Abbey
Úri muri british módra
Vélemény egy feleségtől, aki úgy várta a Downton Abbey-t, mint a férje a Bosszúállók: Végjátékot.
Fura érzés, hogy létezik olyan film, ami nem animációs és amit a családban valaki jobban várt nálam. A Crawley család egész estés fényűzése márpedig ilyen. A gyerekfelügyelet nem volt megoldható, így bár ismerem a sorozatot a feleségem ment el premiernapon moziba. Az ő élményeit tolmácsolom, mert a vélekedés szerintem nem várhat és most az egyszer lehetne igazán rendhagyó, azaz a sorozat helyett, különkiadás:
A brit király és királyné Downtonba érkezik, ahol a kedvenc arisztokratáink és cselédeink izgatottan várják őket. Az idővonal ott folytatódik ahol 2016-ban a sorozat abbamaradt. Nincs kiemelkedő történés, nincs óriási fordulat, a film nem azért született, hogy lezárja, vagy más irányba terelje a TV-ben látottakat. Különkiadás azoknak, akik, csakúgy mint az uralkodó, szívesen tesznek látogatást kedvenc brit kastélyukba. Hamisítatlan Downton Abbey hangulat, éppen hosszabban és oldottabban. A konfliktus kívülről, a királyi udvarból érkezik csapatostól nagy tételben. Sem az urak, sem a cselédek szintjén két british csapat nem fér meg egy angol birtokon, így jöhet a folyamatos kimért humor Grantham Grófnőjének (Maggie Smith) jól bevált sziporkáival, továbbá öröklés, ármánykodás és titkos rokonságok. Tét nélküli nosztalgiázás, ha már a sorozat új évaddal nem szolgál. A látványon a magasabb költségvetés egyértelműen érezhető, azaz az angol gyep sosem volt még ilyen zöld. Végül az élménybeszámoló első mondatát szó szerint idézem: "Iszonyú jó volt!"
Én azt hittem ismerem a Downton Abbey-t, de amint rátértünk a történetre zúdultak rám a karakter nevek. Azonnal rájöttem tévedek és már tudom milyen érzés, mikor a Bosszúállókról mesélek avatatlan fülnek. Egyébként a Vasember 3-ban Happy (Jon Favreau) pont ezen sorozatot nézi a kórházban fekve és ezt a Downton-osok nem biztos tudják.
ELŐZETES:
POSZTEREK: