Érdekes, hogy nagyjából fél éve láthattuk a Dinamó hadművelet filmes feldolgozását Christopher Nolan egyedi rendezésében, amely nélkülözte a háborús filmek véres látványvilágát és mindazt ami a háttérben, a politikai vezetésben zajlaki. A legsötétebb óra a másik oldal. Hasonlóan állt hozzá a témához, a háború borzalmaiból szinte semmit sem látni, a fókuszban a politikai csatározás, az ilyen helyzetben meghozandó döntések elképesztő súlya és maga a legendás Winston Churchill. A filmes univerzum építés manapság elég nagy divat, ez a film egy II. világháborús elképzelésben, a Király beszédének folytatása, vagy a Dunkirk remek mellékszála lehetne. Azért fordult meg a fejembe ez a gondolat, mert úgy érzem önmagában ez a mozi nekem talán kevés. Történelmi dráma, azaz a végkimenetel ismert és a történet dokumentum filmként meséli el az eseményeket, nincs miért vagy kiért izgulni, szinte érzelem mentesen néztem végig, hogy mi történhetett akkoriban. A film a brit miniszterelnökről szól és szó szerint őróla. Mindenki mást háttérbe szorít és jelentéktelen hozzá képest, talán VI. György aki elő tud lépni az árnyékból, de ebben szerepe lehet a fentebb említett remek filmnek a beszédóráiról. Ugyanakkor ezt az egyeduralmat bántam a legkevésbé, mert Gary Oldman Churchill-je a film sava-borsa. Megelevenedik minden ami még megmaradt a régi történelem órák halvány emlékképeiből, a fura életmód, a szivar, a whisky, a nagy szavak, és bizony elhiszi az ember amit lát. Nem csak azt, hogy így történt, de így is nézett ki. Amikor éppen nem érdekes amit mond akkor a színész hihetetlen elmaszkírozásának részleteibe bizony bele lehet veszni, amikor viszont belendül akkor én is úgy éreztem, hogy egy nagy színész a szerepéhez eltökélten a fejébe vette, hogy teljes mértékben azonosul a karakterrel és komolyan gondolja feladatát: „Győzelem bármi áron”.